Akik már nem éltek együtt, milyen gyakran beszéltek a szüleitekkel? Ez normális amit velem követ el anyám?

Okoskáim, akkor sem normálus, ha egy 22 éves felnőtt embernek minden egyes lépéséről tudni akar anyja.

Tudjátok egyáltalán értelmezni, amit írtam?!

Én megszakítottam vele a kapcsolatot, deca kérdezőnek egy szóval sem írtam le, hogy ő is szakítsa meg. A kérdésére válaszoltam, hogy nem normális, amit az anyja csinál. Ennyike.

Mielőtt a másik torkának ugrotok, értelmezve kellene olvasni.

* normális

* de

22 éves vagyok, hetente 2-3-szor írunk emailt (messengert nem szereti anya, én telefonálni nem szeretek). Így "levelezünk":)

Amúgy 20 km-re lakunk (én a barátommal, ő apuval).

Minden reggel válaszolj az előző napi sorozatára.

Persze akkor, ha nincs rosszul, vagy ilyesmi.

Szépen megszokja, hogy van magánéleted.

De könyörgöm, ki írta, hogy dobja el magától az anyját? Itt azt írták többen, hogy próbálja redukálni a kapcsolattartás gyakoriságát és ne vegye fel napi 2-3x a telefont, főleg, amikor dolgozik. És vannak, akik leírták a saját történetüket. SENKI nem tanácsolta, hogy szakítsa meg a kapcsolatot.

Arra pedig, hogy ezt "csak szeretetből" csinálja, csak azt tudom mondani, hogy azt, hogy a saját gyerekemnek nem hiszem el, hogy azért nem tudta felvenni a telefont, mert dolgoznia kellett, az nem szeretet. Az bizalmatlanság és kontrollmánia. Szeretet az, hogy azt akarom, hogy jó legyen neki. Hogyha engem abszolút nem érdekel, hogy a másiknak milyen, ha hívogatom, és csak az érdekel, hogy felvegye és akkor is velem foglalkozzon, nekem számoljon be, sőt, számoljon el az idejével, és tudni akarom, hogy miért nem ért haza, "miért alszik annyit" (???), akkor én a másikat nem szeretem, hanem uralni akarom. Ha szeretném, meghallanám, amit mond, hogy dolgozott meg aludt és azért nem vette fel, és megkérdezném, mikor alkalmas a beszélgetés inkább.

Sajnálom, de nagyon nem szeretem, amikor a "de hát csak szeretetből", "de hát a javadat akarom" jegyében a szülő leuralja a gyerekét.

Nekem az az érdekes, hogy amikor koliba kerültem, akkor heti egyszer telefonáltunk, meg néha írtunk egymásnak messengeren.

Amióta albérletben lakok, szorgalmi időszakban ugyanúgy heti egyszer telefonálunk, de ha nem írok neki egy nap, akkor mindig küld egy szivecskét, vagy egy matricát, vagy írja hogy adjak valami életjelet. Tök cukik a szivecskék, meg nagyon szeretem őt, de kicsit zavaró néha hogy egy napot sem bír ki. Vizsgaidőszakban meg ha egyedül vagyok otthon, meg ideges is vagyok, akkor van hogy én hívom naponta, na akkor bepótoljuk a telefonálgatást. Ő mamával él itthon, de gondolom ő is unatkozik egyedül.

Még régebben mondtam neki hogy kicsit el kéne engednie, már 2 éve lakok külön, de durci volt hogy nem akarok beszélni vele.

18, teljesen egyetértek.

Aki szeret, azt akarja, hogy jó legyen neked.

Bizony az anyaság egy szerep, ami egyszer véget ér. És ha pl. lenne neki 1 vagy 2 kis gyereke még , valószínű annyira lefoglalná, hogy talán heti egyszer jutna eszébe telefonálni.

Lehet ennek örülni meg nem is.

Meg is lehet mondani, úgy szebb, hogy örülsz a "vigyázásának" az ő szeretetének és figyelmének, de igazán felnőtt vagy és majd te eldöntöd mit hogyan csinálsz.

Tanácsot ugye kéretlenül....

Üres fészek szindróma is. És nagyon nem fenlnőttként kezel, ha még mindig meg akarja mondani a tutit.

Lehet vele is ezt tették.

Az is lehet hogy spontán lecsökken idővel a kontroll, ha feltalálja magát.

De megbeszélni is biztos érdemes.