Jogomban áll e azt mondani, hogy nem jöhet többet hozzánk férjem gyereke, oldja meg máshogy?
Szóval a helyzet azy hogy adott egy iszonyatosan rossz neveltetésű gyerek, történetesen párom gyereke, aki minden 2 hét végén nálunk van. Folyamatosan romlik a viselkedése és már addig jutottunk, hogy semmi nem használ a viselkedésére. Próbáltam már én is mindent, kedvesen, szeretve, határozottan, de semmi.... Ez még rendben is lenne, de sajnos ugye mint mindenhol máshol, az én gyerekeimre ragad át ez a viselkedés! Tudom, hogy oviból is el fogja tanulni a rosszat, de az, amit ez az egy gyerek leművel... Kitesz 10 rossz gyereket....
Az ő nevelésébe nem szólhatok bele, nyilván, de az enyémeket megvédhetem....
Adott a hely, ahol lakunk, nekem több közöm van hozzá, mint páromnak, hiszen az én családom lakik itt még rajtunk kívűl...
Amikor itt van a gyerek, mindenki feszült, ideges, nekem már 1 héttel előtte gyomoridegem van, hogy mivel fog minket újra kikészíteni...
Tehát a kérdés adott: Felszólíthatom e arra a páromat, hogy oldja meg a láthatást máshol (pl anyjáéknál) addig, amíg a gyerek viselkedése nem javul, mert nem fogom végig nézni, hogy az én csodás 2 lányom is egy bűnrossz kisfiús viselkedésű, mindenkit gyűlölő, ki ha én nem stílusú gyerekek legyenek...
Ja, igen... Jöhetnek a kommentek, hogy ezt tudhattam volna, mikor összejöttem vele, de nem, ezt előre nem lehetett tudni, hogy ennyire elbassza a gyerek anyukája a nevelést....
válasza:És attől nem félsz, hogy azt a szegény kisfiút, pont az édesapa hiánya tette ilyenné és a te csodás lányaid is pont ugyanilyenek lesznek, ha ők is apa nélkül nőnek fel?
Empátia..
Családomé a lakás..
No de akkor kérdem én, mit kellene tennem?
válasza:Aha,szóval a gyerekkel gondok vannak,de senki nem foglalkozik vele igazán. Te sajnálod a fiút,de annyira azért nem hogy szólj az apjának meg az anyjának,akivel állitólag jó viszonyban vagy,hogy fordítsanak több figyelmet a gyerekükre.
Soha nem lesz javulás,ha annyival lerendezitek a "problémát" hogy akkor nem nálatok találkozik a gyerekkel.
Volt beszélve mind a kettejükkel, hogy ez így nem jó...
A gyerek jár pszichológushoz, de eredménytelen eddig. Minden dokit végig jártak vele, de semmi eredmény...
Ezért írtam, hogy már mindent kipróbáltunk....
válasza:Az apa – felteszem – nem fegyelmezi érdemben a gyereket, hanem igyekszik a kapcsolatot bepótolni, esetleg el is kényezteti, olyanokat enged meg a gyereknek, amit az anyja nem. De mindegy is, mert 2 nap alatt nem lehet semmit megjavítani, ami 12 alatt elromlott. Mindegy, hogy az anya ennyire gyenge vagy ideje nincs rá.
Feltéve, hogy a gyerek tényleg annyira rossz és valóban a 2 nap/2 hét gyakoriságú láthatáson annyira nagy hatást tudna gyakorolni a közös gyerek lányokra – amit nem hiszek –, akkor a férjjel meg kell beszélni, hogy vagy fél éven belül drasztikusan megjavul a gyerek, vagy ne vigye oda többet.
Ha jóban vagy a gyerek anyjával, akkor nincs mese, le kell ülni hármasban meg kell beszélni. A fiúk apa – tkp. szigor – hiányában nagyon el tudnak kanászodni, kell egy erő, ami megfogja őket. Ezt a 2 nap/2hét nem tudja biztosítani, menet közben is jobban meg kell fogni a gyereket. Mielőbb pszichológust is be kell vonni, mielőtt nagyobb kárt csinál magában vagy másban, vagy szinte kijavíthatatlanul romlanak az eredményei.
válasza: válasza: válasza: válasza:Valószínű megoldás kell és nem a probléma szőnyeg alá seprése.
Akár iskola, akár gyám, akár pszichológus, akár még a pap is segíthet.
Szokott érte menni suliba, oviba is járt érte, és itt is tudja, hogy megvan a követelmény, a szabályok. De sokszor már azon össze vesznek apjával, hogy igenis nem szaladgálunk mezítláb, fel kell venni a zoknit, mert hideg a kő, felfázik. De annyira akaratos, hiába van rá határozottan rászólva, eltelik kb fél óra, mire kisírta magát a fiú és felvette a zoknit.
És ez csak egy sima snassz probléma... Rászólunk, ne ugráljanak az ágyon, ne szaladgáljanak és csakazért is. A fiú meg a saját fülemmel hallottuk, hogy unszolja a lányomat arra, hogy igenis szaladgáljon még egy kicsit...
Verekszik, rácsap a lányomra... Ő meg persze, kicsi még, visszaüt, de ilyenkor mind a kettőt meg kell büntetni valahogy, hogy tanulják meg, nem verekszünk, nem adjuk vissza a másiknak...
Apjával úgy beszél, mintha a seggéből rántotta volna elő....
"Nekem ne mondd meg mit csináljak, ne beszélj velem csúnyán....."
Pedig csak meg lett kérve pl arra, hogy kezdjük el megírni a leckét, ne otthon kelljen még vasárnap este...
Szipog, folyik az orra, de nem fújja ki, lázad, és márcsakazértsem fújja ki, mert kértük....
Vállát vonogatja, fintorog, úgy néz ránk vállát felhúzva, mintha ölni akarna, szemeit huzogatja, ráncosítja... Dühöng sokszor...
Én már beszéltem anyával is, apával is, de már azt vettem észre, az anyukája sem tud mit kitalálni. Belátta, hogy nem foglalkozott vele eleget, de ez nem elég...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!