Jogomban áll e azt mondani, hogy nem jöhet többet hozzánk férjem gyereke, oldja meg máshogy?
Szóval a helyzet azy hogy adott egy iszonyatosan rossz neveltetésű gyerek, történetesen párom gyereke, aki minden 2 hét végén nálunk van. Folyamatosan romlik a viselkedése és már addig jutottunk, hogy semmi nem használ a viselkedésére. Próbáltam már én is mindent, kedvesen, szeretve, határozottan, de semmi.... Ez még rendben is lenne, de sajnos ugye mint mindenhol máshol, az én gyerekeimre ragad át ez a viselkedés! Tudom, hogy oviból is el fogja tanulni a rosszat, de az, amit ez az egy gyerek leművel... Kitesz 10 rossz gyereket....
Az ő nevelésébe nem szólhatok bele, nyilván, de az enyémeket megvédhetem....
Adott a hely, ahol lakunk, nekem több közöm van hozzá, mint páromnak, hiszen az én családom lakik itt még rajtunk kívűl...
Amikor itt van a gyerek, mindenki feszült, ideges, nekem már 1 héttel előtte gyomoridegem van, hogy mivel fog minket újra kikészíteni...
Tehát a kérdés adott: Felszólíthatom e arra a páromat, hogy oldja meg a láthatást máshol (pl anyjáéknál) addig, amíg a gyerek viselkedése nem javul, mert nem fogom végig nézni, hogy az én csodás 2 lányom is egy bűnrossz kisfiús viselkedésű, mindenkit gyűlölő, ki ha én nem stílusú gyerekek legyenek...
Ja, igen... Jöhetnek a kommentek, hogy ezt tudhattam volna, mikor összejöttem vele, de nem, ezt előre nem lehetett tudni, hogy ennyire elbassza a gyerek anyukája a nevelést....
válasza:'Tehát a kérdés adott: Felszólíthatom e arra a páromat, hogy oldja meg a láthatást máshol (pl anyjáéknál) addig, amíg a gyerek viselkedése nem javul, mert nem fogom végig nézni, hogy az én csodás 2 lányom is egy bűnrossz kisfiús viselkedésű, mindenkit gyűlölő, ki ha én nem stílusú gyerekek legyenek...'
Simán, csak aztán ne csodálkozz, ha nem sokáig lesz a férjed!
válasza: válasza:Szóval egy adhd-s gyereket akarsz kvázi elszakítani az apjától (mert mégis hova vigye 2 teljes napra, ha nem hozzátok).
Nemhogy anyának, de még embernek se neveznélek.
A gyerekedet szépen meg kell tanítani az empátiára, ha eddig nem tetted, mert az ovódában, az iskolában is lesznek viselkedési problémás gyerekek, akiket bizony semmi jogod nem lesz kirugatni, és ott nem csak 2 hetente 2 napot lesz velük, hanem minden áldott hétköznap.
Bár nehéz olyan dologra megtanítani a gyerekedet amiből te is hiányt szenvedsz. Szóval először saját magad fejleszd kicsit.
válasza: válasza:Szerintem menjetek el szakemberhez együtt akinek nagyobb rálátása van a mozaikcsaládokra. Szerintem nagyon összetett a helyzetetek, ezt nem lehet annyival lerendezni hogy nem jöhet a gyerek. Meddig nem jöhet? A kisfiú pszichológusa tud valamit tanácsolni? Gondolom már a házaspár kapcsolatotokra is annyira rányomta ez a bélyegét...
Én alapból azt mondom hogy nem jogos azt kérni hogy nem jöhet. És mindenképp menjetek szakemberhez mert ez magától nem fog megoldódni.
Azzal tisztábam vagyok, hogy nem ez a lépés lenne a leghelyesebb, de egyébként tudna hova menni a fiával.
Itt ez, hogy ez felmerült bennem, már a totál kétségbeesés miatt van...
Mindent is megpróbáltunk, hogy jobb legyen az idő, amit itt tölt, de semmi javulás nincs.
Én azt mondtam apának, hogy egészen addig nem szeretném, ha idejönne, amíg a viselkedésben nincs javulás....
Adhd-s egy dolog, de nem fogyatékos, hogy ne fogja fel, hogy ha valamit meg kell csinálni, akkor azt meg kell és ha valamit nem szabad, akkor azt nem szabad.
Hazudik az anyjának rólunk és nekünk az anyjáról, de ezzel már nem foglalkozunk, mert tudjuk mi is, és a másik anya is, hogy hazudik össze vissza.
Próbáltuk játékosan a nevelést, egy ideig működött. (Pl játékokat elpakolni úgy, hogy egyik ezt, egyik azt pakolja el, jókat nevettek, de mára már ez sem jön be)
Hogy én, vagy a másik nő milyen anya, azt szerintem majd azok eldöntik, akik ismernek minket. Nem tartom magamat sem szarnak, pusztán azért, mert adott helyzettel már nem bírok megbírkózni!
Segítséget kértem, nem elítélést. Ebben a helyzetben .indenki szenved. A gyerekek is, a felnőttek is.
És nekem, mint ANYÁNAK az a dolgom, hogy bármilyen úton, de nyugodt, élhető körülményt kell biztosítanom a saját gyerekeimnek. Ha rámegy a házasságom, na bummm... Akármennyire fáj nekem, ez van...
Ha meg arra gondolok, hogy dehát az apjuk.... A kapcsolatuk, az jut eszembe, hogy ha a fiával nem tud mit kezdeni, nem tud vele szemben fellépni nevelően, akkor mit is várjak? Félre ne értsetek, szeretem, és tisztelem, de azért őt sem kell félteni...
A másik pedig, az én szüleim is elváltak, az övé is. Sőt... Mai világban sajnos kevesen maradnak együtt, de ettől függetlenül ez nem jogosít fel senkit, pláne egy 9 évest arra, hogy így viselkedjen. És mivel a szülők erre nem találnak megoldást, én nem vagyok hajlandó a továbbiakban ezt eltűrni, elnézni...
Szar anya vagyok? Lehet... Ha ezen múlik, akkor valószínűleg igen!
válasza: válasza:Itt biztosan mindenki annnnnyira szeretné ezt a cuki-muki kisfiút az otthonába, minden második hét végén 2 napra. (Ja, nem is.)
Annyira undorító ez a gyakoris kettős mérce.
válasza:"És nekem, mint ANYÁNAK az a dolgom, hogy bármilyen úton, de nyugodt, élhető körülményt kell biztosítanom a saját gyerekeimnek. Ha rámegy a házasságom, na bummm... Akármennyire fáj nekem, ez van..."
És az élhető körülmény lesz, hogy a te gyerekeid is apa nélkül nőnek fel?
Ez nem a" megóvom a gyerekemet, mert anyatigris vagyok" ez szimplán hülyeség.
A gyerekeidnek meg kell tanulnia, hogy vannak nehezebben kezelhető gyerekek, mert az ovódában, az iskolában nem tudod megvédeni.
És könnyebb elfogadniuk, ha a féltestvérükön tanulják meg az elfogadást, mintha idegen gyerekeken.
A gyerekeidnek rosszabb lesz apa nélkül felnőniük, mint a mostani helyzet.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!