A kistesóm bántja a kutyám, félek, hogy a szüleim kirakják?

Nem értem miért húztátok le a válaszomat. (# 38) Tegyük fel, hogy a gyerek nem született pszichopata, nem egy kis sorozatgyilkos palánta. Egyébként mint nagy sorozatgyilkos "rajongó", egyetértek azzal, hogy nagyon sokan állatok kínzásával kezdték, de ne feltételezzük ezt egyből erről a gyerekről is.

Igenis meg kell próbálni azzal a kisgyerekkel megszerettetni a kutyát, de legalább megtanítani az állatok tiszteletére. De ez csak akkor fog menni, ha először is a szülők elhiszik, hogy a gyerek tényleg bántja az állatot. Aztán szépen elmagyarázzák neki, hogy ezt nem szabad. Ti nem voltatok gyerekek? Nem emlékeztek rá, hogy szép szóval sokkal inkább hajlottatok valamire? Ha én egy állatkínzó kis szemét lettem volna, nálam sokkal inkább használt volna, ha azt mondják, hogy "Ne okozz fájdalmat annak a kiskutyának. Gyere inkább simogasd meg, és játssz vele!", mint azzal, hogy "ha még egyszer belerúgsz, eltöröm a kezed!" Nem az a megoldás, hogy a barom apja ordítson vele. Ha már sehogyan sem megy, akkor kell erélyesen ráparancsolni. De az fix, hogy azzal csak megutáltatják vele egy életre a kutyát, vagy az állatokat.

Ne hari, de normális gyerek szülői ráhatás nélkül is tudja, nem bántunk mást. Ösztön.

Volt nekem is ilyen osztálytársam, ikrek, bántottak állatokat, gerincteleneket, de az is gusztustalan, felnőttel, már nem tennék, de most is elég furcsák. Van bennük rejtett agresszió. Pl. simán leállnak verekedni, és röhögnek, betörték a másik orrát.

"Ne okozz fájdalmat annak a kiskutyának. Gyere inkább simogasd meg,"

Minden normál gyereknek ez alap.