Hogyan értessünk meg egy lánnyal, hogy csak 10 éves korára lehet saját szobája?

El van kapatva, azért hisztizik.

Mi is hárman voltunk egy szobában gyerekek, de eszünkbe se jutott volna követelőzni, mert anyám az adott volna olyan sallert hogy elment volna az eszünk is.

De mi szerettük egymást gyerekek és nem is volt ilyen kérdés.

Egyébként meg olyan frankó emeletes ágyat lehet kapni vagy csinálni hogy öröm nézni.

Mesélt el a húgodnak, hogy valaki (én) 14 éves koráig az apjával kényszerült aludni egy szobában, ráadásul egy kényelmetlen kihúzható ágyon, mivel a másik szobában egy idióta, nulla higiéniás vénember feküdt aki megkeserítette két másik életét.

Kibírtam? Ki. Idegesített? Igen, sokszor mikor már kezdtem nagyobb lenni, de szerencsémre apám 1 héten 1x minimum éjszakás volt, és máig az, de mivel meghalt a vénember, elköltöztünk, lett saját szobám, egy jó matracom, már minden jó.

Ha nyafogni akar a kisasszony, nyafogjon, hagyjátok ott. Megértem, hogy sajátot szeretne, de ha várnia kell csak rá, akkor inkább maradjon csöndben és örüljön, hogy tiszta helyen várhat.

16/l

Nos ha szerinted teljesen rendben van, hogy az anyjával kell aludnia, akkor miért nem cseréltek? Ő mehetne a te szobádba, te meg aludnál anyáddal. Neked, érett 18 évesnek, ez nyilván nem lenne probléma, hisz nem is érted, a húgodnak mi a problémája ezzel. Szóval cseréljetek és mindenki boldog.

Ha meg te sem akarsz anyáddal aludni, hanem szükségét érzed egy saját kis zugnak, akkor meg fejezd be az álszenteskedést, és kioktatás meg szövegelés helyett, mutass némi empátiát.