Mit tegyek az ellen, hogy a felnőtt lányom ne viselkedjen borzasztó gonoszan és gyerekesen?

Mi történt 4 éve? Valami biztosan... talán egy pasi ügy a lányok között? Vagy valami olyat tett a kicsi, ami miatt, a nagy nem tud megbocsájtani neki (vagy ti tettetek olyat a kicsi javára a naggyal szemben. Bár én ilyen esetben nem látogatnám a szüleim sűrűn.

Vagy csak te dugod homokba a fejed. Kicsinek is nyírták egymást, de betudtad annak, hogy hát "csak gyerekek" ha kicsiként ment a box, nem hiszem, hogy egy 16 éves nem püföli el a kishugát, vagy lökdösi.. pofozgatja (piszkálja)Milyenek voltak gyerekként? kamaszként?

- a kisebb lányom még egyetemre jár, a nagyobb már 6 éve befejezte azt, és már dolgozik.

-A kisebb lányomnak féléve ért véget a 6 éves kapcsolata, a nagyobbnak sok kapcsolata volt, de egyik sem volt hosszúéletű, max.4-5 hónaposak voltak, most épp nincs senkije.

-Mindketten nagyon inteligensek, okosak, és tehetségesek, főleg zenei téren. Világéltükben jó tanulók voltak mindketten, bár a kisebb lányom kevesebb tanulással és szorgalommal ért/ér el a mai napig komolyabb eredményeket mint a nagyobb, illetve reál beállítottságú, hihetetlen jól megy neki a matek.

-Sajnos a kisebbnek 18-19 éves korában drog problémái voltak, 1 évet rehabon is volt. A nagyobb lányom mindig is nyugodt típus volt.

Én ebben a négy pontban keresném a dolog kulcsát. Tehát mondjuk öt-hat évvel ezelőtt a nagyobbik azt látta, hogy ő lediplomázott, elkezdett dolgozni, amire nyilván nagyon büszke volt, de közben minden figyelem a húgára irányult, aki drogozott és rehabra járt. Beteg/függő gyerek esetén tipikus probléma hogy a "problémamentes" gyerekek háttérbe szorulnak, az ő akármilyen gondjuk vagy teljesítményük kevésbé lesz sürgős és említésre méltó, mint a másik orvosi, rendőrségi vagy akármilyen ügyei. Ez egyrészről nyilván igaz, nem játék a függőség, viszont nagy tüskét hagyhat a testvérekben.

Ezek után egy-két éven belül a húga talpraállt, egyetemre ment, ahol sokkal kevesebb tanulással sokkal sikeresebb volt, és tartós kapcsolatot talált. A család nyilván ünnepelte hogy leküzdötte a függőségét és hogy sikeres, de a nagyobbal megint azt éreztette hogy az ő egyetemi eredménye háttérbe szorult a kicsi függősége miatt, és most a függőség ellenére a kicsi túlszárnyalja őt. Ezt fájdalmas felismerni.

Nem azt próbálom mondani hogy elfogadható bármilyen szempontból amit a nagyobbik csinál, de nem ok nélküli. Ha pedig igazam van, és tényleg ilyen sérelmek vannak a háttérben, abban valóban pszichológus tud segíteni, bár kérdés hogy egy 30 éves nőt mennyire lehet ebben befolyásolni ha magától még nem ment el.

Nézd, én értem, hogy te igyekszel talán még magad előtt is titkolni dolgokat, nem meglátni a meglátnivalót.

Hidd el, hogy őszintén megértem.

De:

Boldog, kiegyensúlyozott 18-19 éves valakinek (vagy akár gyereknek) nem lesznek drogproblémái.

1 év elvonó nagyon sok, magában az elvonó nem semmi. Elhiszem, hogy jóképességűek, sőt, lehet, hogy ez is közrejátszik a labilitásában, de kell ott valaminek lenni a mélyben.

Az elvonó nem világított rá a problémákra? - végülis, arra (is) szolgálna, hogy segítsen megoldani a belül pusztító problémákat..

A kisebbik ennyi mindenen átment, majdnem meghalt - ne mondd, kérlek, hogy a nagyobbik azóta gyűlöli, mert esetleg nem bírta elviselni, hogy körülötte forgott minden!! Mert ha így van, az bizony nagyon markáns szegénységi bizonyítvány egy felnőtt nőről...

Mondom ezt úgy, hogy a testvérem egy balesetből kifolyólag sérült, így nőttem fel, és nem jutna eszembe gyűlölni emiatt, sőt, fizikailag bántani valakit, aki így megsérült! Sőt!!

X évvel ezelőtt volt egy komoly balesetem, törött nyakcsigolya, stb., irtó nagy szerencsém volt, de a lényeg, hogy hónapokkal utána normális posztraumás sokk fejlődőtt ki nálam, meg akartam halni, öngyilkossági gondolataim voltak és olyan sírógörcseim, pánikrohamaim, hogy anyám halálra rémülten, sokkolva nézte és számlálta, hogy úristen, mi van veled, nem ismerek rád, mit csináljak ezzel az egésszel... Nem kis idő volt, míg átment rajtam, ma sem értem az egészet. Szóval azért a kisebbiknek sem lehetett mindegy, erre a nagyobbik, akivel relatíve semmi borzasztó élete során nem történt (??) ilyen alacsonyszintű, elkényeztetett, gonosz viselkedést tanúsít vele szemben?

A kisebbik ugye még véletlenül sem azért kezdett el a drogokhoz nyúlni, hogy felhívja magára a figyelmet, hogy valaki foglalkozzon vele?

A nagyobbik -írod, h zenélnek- ugye nem azért csapta a kezére az ajtót, mert ezen a téren is ártani akart neki, lehetőleg maradandóan?

Akárhogy is, neked magadban érezni, tudni kell, hol siklottak félre a dolgok, ki a hunyóbb a problémában. Az írásképed alapján nem olyan embernek nézlek, aki ne látná át, legalább nagyjából, csak szembe kellene nézni a dolgokkal.

De akárhogy is, ez, hogy szántszándékkal eltörte 4 ujját, ez már nem olyan dolog, amin egy anya csak úgy átnézhet, meg úgy tehetne, mintha nem történt volna semmi.

Ha egy vadidegennel teszi és bizonyítanák, akkor a lányod nagy bajban lenne.

A testvérével miért teheti meg büntetlenül??? És mit fogsz még elnézni neki ezek után?

Ja, közben látom, h a baleset és az útálkodás kezdete nem egy időre esik.

Az utolsónak annyit mondanék, hogy értem, amit írsz, de megbocsásson a világ, valaki nem nyírhatja, "ölheti", ütheti-vághatja a testvérét csak azért, mert az jobb valamiben/több mindenben!

Azért ennyire liberálisok ne legyünk már, ezzel az erővel mindenki kinézhetne valakit, akit szabadon terrorizálhat, mert az szebb, könnyebben tanul, jobban vezet, kis kutya segge.....

Csak, ugye, ha a szomszédra rácsapja szánt szándékkal az ajtót, abból rendőrség lesz, a testvérnek meg csendben le kell nyelnie ezt is.

Jó alaposan félre van nevelve a lányod, 30 évesen nem tudok kiegyezni magammal és a környezetemmel?? Hogy igen, a Kati jobb ebben, de én meg amabban?? Bizonyára van olyan, ami neki megy jobban, illetve találjon hobbit magának, munkát, amiben sikerélményei lehetnek, ne a kisebben élje ki a külvilág ellen (is) érzett frusztrációját!

Ne kelljen már megérteni az ilyen velejéig romlott gonoszságot, mindig mentségeket találni, mert az előre nem vezet.

Egyébként, azt írod, hatalmas veszekedés volt (miután rácsapta a kezére az ajtót).

Miről szólt a veszekedés? Lényege?

Azért az ilyen hatalmas veszekedések közepette sok minden ki szokott derülni...

Mit kiabált az egyik, mit a másik? Illetve te hogy reagáltál az egészre?

Szerintem elégenne ezeken elgondolkodni.

"...hogy miért veszekszem vele mindig, miért kellett nekem még egy gyerek, stb.."

😂😂😂

És te nem érted, mi baja és miért történik az egész!

Undoríto személyisége van a nagyobbik lányodnak, már ne is haragudj.

De erről sajnos te is tehetsz!

Egy tökéletesen félrenevelt, elkényeztetett, egoista szörnyeteg, aki 24 év alatt sem bírta elfogadni, hogy nem csak az ő fenekéből süt a nap, hogy rajta kívül is létezik ember a világon, hogy nőjön fel már végre és foglalkozzon magán kívül mással is.

Gyanítom, amikor nagy nehezen megszületett a másik, ti, mint az eszeveszettek próbáltatok kompenzálni szeeeegéény nagyobbik felé. Szegénykém, hogy micsoda tragédia, testvére született, és onnantól fogva arra a szerencsétlen másikra is irányult figyelem, nemcsak rá.

A túlkompenzálás hatására még butább lett, azért engedte meg magának az ominózus jeleneteket (téged ki kérdezett, ki osztott neked lapot stb.), amire gondolom, te elnézően mosolyogtál, max egy ejnye-bejnye volt rá a reakció. Szerencsétlen kisebbik lány, micsoda boldog élete lehetett!

Micsoda egy primitív, buta nő, ne haragudj!

Eltördeli a testvére ujjait, és az utána következő cirkusz során annyi a mondanivalója, hogy miért veszekszel vele mindig 😱😱??!

Hogy minek kellett neked még egy gyerek 😱😱?!

Egyáltalán biztos, hogy normális a lányod?

És te nem dobtad ki??

Hihetetlen vagy!

Én az ilyen embereket (mint a nagyobbik lányod), nem tudom sajnálni. Megvan mindene, élhetne szépen, örülhetne annak, amije van, de nem, ő gyűlöli azt a szerencsétlen másikat, csak mert megszületett. És tudod miért? Mert a velejéig gonosz ember, te pedig erre a gyerekes szót használod...

Remélem, hogy előbb-utóbb (inkább előbb) a kisebbik lányod rájön, mennyire mérgező környezetben él, hogy hol nőtt fel (a drogproblémái is belőled indultak) és otthagy benneteket a francba.

Te pedig onnantól pátyolgathatod az egoistát nyugodtan és háborítatlanul, akivel nem hiszem, hogy lesz ember, aki huzamosabb ideig kibírja.

Bárcsak a kisebbiknek megjönne az esze! Komolyan sajnálom szegényt.

"Nem fogom a saját gyerekem kidobni. De! Ez nem azt jelenti, hogy nem haragszom rá borzasztóan, és nem vagyon rettentően elkeseredve a helyzet miatt. Tudom, hogy tenni kell valamit, hogy már szakemberi segítségre van szükség, de felnőtt nő, nem kötelezhetem semmire."

Ezzel el is érkeztünk az elejéhez. Patthelyzet.

Egyúttal kiválóan demonstrálod is, hogy jutottatok erre a pontra.

Nem fogod kidobni az agresszort, még akkor sem, amikor fizikailag bántalmazza a másikat. Egyetlen egyszer nem állsz ki karakánul, egyértelműen a másik gyereked mellett. De persze minek is, amikor ő szerencsétlen áldozatnak van nevelve, akinek mindent szó nélkül kell tűrnie, sőt, most majd még ő fog békülést kezdeményezni, ugye kedves Kérdező?! Ahogy eddig is mindig neki kellett a másik után menni, egész gyerekkorát megkeserítette, bántja ahol csak éri, aztán még a kisebbik hívja nyaralni! (Szerencse, hogy nem ment, el sem merném engedni őket együtt.)

Természetesen te NAGGGYON EL VAGY KESEREDVE ÉS PERSZE HARAGSZOL IS RÁ. Ezzel a te részedet letudtad.

😂😂

Gondolom eddig is, mikor megalázta, bántotta, terrorizálta, akkor mindig nagyon haragudtál rá, és el is voltál keseredve.

👍👏👏

Ezzel ám megoldasz mindent.

Ja, bocs, nem. Csak még inkább elszabadítod azt a vadállatot.

Ahogy ugye az eszeddel tudod ugyan, hogy ez már nem normális, de mindjárt fel is mented a nagyobbikat, hiszen senkit nem lehet kötelezni semmire....

Ugye, Kérdező??

Ebben egyébként nagyon tévedsz, mert ha a kisebbik lányod a kórházi ellátás során bemondja, hogy is történt a dolog, ha elballag a látlelettel a rendőrségre, és szélsőséges esetben bíróságra kerülne a dolog (vagy esetleg majd a következő támadás), akkor bizony, hogy sok mindenre kötelezhető lenne az agresszív lányod!

De te azért mentegesd magad nyugodtan, hogy te mindent megtettél, a te lelkiismereted tiszta. Mondjuk azt nem tudom, minek írtál ide, mikor semmit nem akarsz meghallgatni.

Pedig szerintem sok mindenre rávilágítottunk.

Nem értem, mit akartál hallani.

De tudod mit, küldd el a kisebbik lányt (lehet az könnyebben menne, hiszen mindig emeznek kedvezel), mert már a fizikai épségéről van szó, ugyanis -te hiába minősíted gyerekes csínynek- a nagyobbik lányod közveszélyes!

Itt kiszálltam, kivánom, hogy a kisebbik gyereked mielőbb ismerje fel mindazt, ami körülötte van (bár ő meg tipikus áldozatnak tűnik, nem is csoda!), és szabaduljon ebből a beteges helyzetből.