Örökölheti a kisfiam a hajlamot?

Persze, hogy örökölheti. A hajlam ott lehet mélyen a fejedben, mégha ő nem is tud róla.

De nem kell erre ráfeszülni ennyire....

Elnézést, nem a fejedben akart lenni, átírta a telefon :/ Amúgy értettem a kérdést :D

A hajlam ott lehet mélyen a férjedben is. Elvégre a férjed testvérében volt hajlam, nekik pedig közösek az egyenesági felmenőik, vagyis benne is ugyanúgy ott lehet a hajlam, szóval továbbadhatja.

Nincs olyan, hogy öngyilkosságra való hajlam! Lehet örökölni idegrendszeri sajátosságokat, ami hajlamosít arra, hogy valaki mennyire érzékenyen reagál a körülötte lévő történésekre (erről bővebben csak akkor írok, ha érdekel), de nem ez a meghatározó.

Elég minimálisan befolyásolja az ember természetét a kapott genetikai csomag, hacsak nem valami súlyos, több funkciót is érintő defektről van szó (pl. down-kór).

Illetve súlyos trauma (pl. fejsérülés) is közre játszhat abban, hogy egy komplex defektet hozzon létre az agyban így a fejlődő személyiségben is.

De olyan, hogy öngyilkosságra való hajlam nem létezik.

A legmeghatározóbb az, hogy hogyan nevelitek. Az első 6 év a legfontosabb. Arról biztos hallottál már, hogy szinapszis. Nos, születéskor nincsenek szinapszisok az agyban, ezt a tapasztalatok alakítják ki:

[link]

Az agy 5-6 éves korig nagyon aktívan fejlődik és az eddig szerzett tapasztalatok fogják meghatározni elsősorban a későbbi személyiség ALAPJÁT. (Van még pát fontos szakasz, de mindennek az alapja az első 6 év) Az agy ugyanis úgy fejlődik, ahogy a legnagyobb esélyt látja a túlélésre. Ha egy gyerek stresszben él, akkor egyrészt több stresszhormont fog termelni, hogy folyton készen álljon a védekezésre, és nyilván kevésbé tudja megélni a boldogságot. Másrészt úgy fog behuzalozódni az agya, hogy mindig a legrosszabbra asszociáljon.

(Kondícionált félelem egyik fajtája ez)

Stressz a gyereknek, ha nem foglalkoznak vele, ha kiabálnak vele, verik, ha bizonytalanok a szülők reakciói, ha egyedül van, stb.

Ha viszont szeretetben, biztonságban nő fel, akkor az agya úgy fogja bekötni a szinapszisokat, hogy mindig jó dolgokra asszociáljon. Egy nehéz helyzetben elő tudja venni a boldog emlékeket, képes magának boldog érzeteket okozni, a belső hangja nem fenyegető, óvatosságra intő lesz, hanem meleg, kedves, megnyugtató és biztató. És persze több szterotonint, dopamint, noradrenalint fog termelni, és ezek könnyebben is be tudnak majd kötődni, így jobban át tudja élni a boldogságot.

Ha megvizsgálnánk egy stresszes gyerek agyát, akkor eltérő területeken látnánk aktivitást, mint egy nem szorongó gyereknél. (erről is írok bővebben, ha érdekel.)

A tökéletesen működő idegrendszer adaptálódik a környezetéhez. Ha a környezet stresszes, akkor erre fog ráhangolódni.

Egy stresszes gyereknek úgy fog fejlődni az agya, hogy inkább a negatívat lássa, féljen megélni a pozitívat. Nyilván az később, ha történik valami súlyosabb dolog, sokkal érzékenyebben fog reagálni rá. Akár öngyilkossággal.

Neveljétek a gyereketeket szeretetben és akkor nem lesz gond.

Nem véletlen! Valószínűleg hasonló nevelésben részesültek, hasonlóak voltak a nevelési minták, illetve elképzelhető, hogy az életkörülmények is. Illetve gondolom volt kiváltó indok, ami miatt öngyilkosságig fajult a dolog, ezekről pedig nem feltétlenül szerez tudomást a környezete, legfeljebb azok, akik közel állnak hozzá.

Illetve ez egy komplex dolog. Ha van egy sérült kötődés-kapcsolata egy gyereknek, majd tinikorban nem szerez olyan tapasztalatokat amik ezt felülírnák, esetleg még rá is tesznek egy lapáttal (pl. szerelmi bánat, a pubertás problémáit senkivel se tudják megbeszélni mert pl. a szülők prűdek, vagy elváltak és a saját problémáik miatt nem jut idő a gyerekre...) akkor később már kisebb inger is kiválthatja azokat az asszociációkat, érzeteket, hormonális működést, ami az öngyilkosság útjára tereli.

Az se véletlen, hogy a nők lettek öngyilkosok. Elképzelhető, hogy apósod az apjától tanulta azokat a nevelési módszereket, amit később ő is alkalmazott.

Elképzelhető, hogy ebben a családban a nőkkel szemben túl nagyon az elvárások VAGY csökkent értékűnek kezelték a nőket VAGY olyan nevelési módszereket alkalmaztak, amit a férfiak később fel tudtak oldani, de a nők nem (pl. férfiakat megverték, majd ők később szintén agresszióval feloldották a dühüket, amíg a nőkkel szemben a verekedés nem volt elfogadott, így ők magukban tartották a sérelmeiket ami később negatív önképhez, szorongáshoz, depresszióhoz vezetett)

Nyilván NEM ismerem a szituációt, és elég valószínű, hogy te sem ismered a teljes történetet, nem látsz bele a férjed múltjába, sőt még az sem feltétlen hiteles, amire a férjed épp emlékszik. Akik pedig magyarázatot tudnának adni a tettükre, azok már meghaltak.

A legtöbb öngyilkos mentális beteg: pl depressziós, bipoláris

Ezek bizony örökölhető betegségek, érdemes rájuk odafigyelni

Nem elméleteket akartam gyártani, mert ahogy írtam nem ismerem a szituációt. Minél egyszerűbb PÉLDÁKAT próbáltam felhozni arra, hogy érzékeltessem, a gyermek számára stresszes környezet megteremtése okozza azokat az anatómiai és kémiai elváltozásokat, amelyek a pszichés betegségek kialakulásához és az öngyilkossághoz vezetnek a későbbiekben.

A gyermekedre visszatérve: az öngyilkosság nem egy hajlam, nem lehet örökölni. Leginkább rajtatok, a nevelési módszereiteken múlik, hogy a gyereketek milyen irányba fog fejlődni, öngyilkos lesz-e. Persze tőletek független tényezők is közrejátszhatnak a negatív fejlődésben (pl. fejsérülés, tumor, haláleset, hirtelen elszegényedés, kívülálló bántalmazza, stb...), de amit ti tenni tudtok azért, hogy ne az öngyilkosságot válassza ha nehéz helyzetbe kerül, az az, hogy szeretitek, szeretetben nevelitek fel.

Szintén butaságnak tartom egy 15 hónapos kisgyereken depresszió és bipoláris tüneteket figyelni. Nem pszichiáterek vagytok, hanem szülők. Szeressétek a gyereketeket, ha nem vagytok valamiben biztosak, akkor NE gyakorin kérdezősködjetek, hanem szakembernél! Itt a válaszolók többsége laikus és butasággal fogja tömni a fejeteket, amit az interneten olvasott vagy valamilyen magazinban és rögtön tényként kezeli.

Nem ártana tudományos híreket olvasni a témában, lehetőleg eredeti nyelven és nem egy többedjére átfordított, leegyszerűsített szöveget. Ráadásul jó észben tartani azt is, hogy a kutatások többségét egereken végzik labor körülmények között, ami nem épp megbízható egy olyan komplex kérdést illetően, mint az emberi psziché. Illetve nem ártana az sem, ha egy-egy kutatást hitelességét el tudnánk helyezni magunkban: vajon mennyire hiteles egy olyan kutatás, ami csupán 40-50 embert érint vagy egy olyan kutatás, ami csak egy réteget vizsgál (pl. kizárólag egyetemistákat?). Vannak statisztikák, amik azon alapulnak, hogy egy pszichológus hallgató vagy újságíró feltett egy internetes kérdőívet egy fórumra. Ezeket a statisztikákat nem lehet hitelesnek venni!

Nyilván én is leegyszerűsítve írom ide mindazt amit tanultam, mert szeretném, ha érthető lenne. Ennél nyilván sokkal-sokkal komplexebb dologról van szó. De egy dolog van, ami valid és fontos: adjatok a gyereketeknek minőségi időt, teljes odafigyelést, biztonságot, biztatás, építő kritikát, játsszatok vele, hiszen a játék az, amin keresztül a gyermek tanul és hagyjátok hibázni, ismerjétek őt és a képességeit. Egyszóval: szeressétek! Egy olyan gyerek, akit szeretnek a szülei olyan pajzsot kap, ami megvédi a legtöbb rossztól, amivel életében szembe fog kerülni.