Az abortusz-ellenesek bele gondolnak abba, hogy a megfogant gyerek a nőből táplálkozik, az ő testét befolyásolja, meghát azt a 9 hónapt, a szülést, meg az utána következő testi elváltozást is a nő szenvedi el?

Érdekes ez.

Egy nő, magzatként, megölheti az én ártatlan gyermekkezdeményemet.

Ha valaki, egy bűnöző, megtámad az utcán, én meg "abortálom", akkor engem lecsuknak.

"Amúgy meg bátran lehet védekezni, és nem lesz gyerek, ilyen egyszerű. ha meg nem akarsz gyereket és nem szexelsz, abba se halt bele senki."

Ezek a lehető legprimitívebb érvek. A gumi körültekintő használat mellett is kiszakadhat és a fogamzásgátló megfelelő szedése mellett is lettek már terhesek, mert valami miatt nem szívódott fel a hatóanyag. Az esemény utáni tabletta sem csodaszer, a ciklus első felében hat, az ovulációt akadályozza meg. Ha viszont már megtörtént az ovuláció, kilökődött a petesejt, akkor maximum az imádság marad. Azt pedig senki nem gondolja komolyan, hogy párkapcsolaton belül mindenki majd önmegtartóztatásban él és szigorúan csak akkor szexel, amikor már ki van festve a babaszoba és meg van véve a babakocsi meg a pelenkázó.

Nemi életet élő nőként személy szerint az örökbeadást támogatom abortusz helyett, ha adottak lennének a körülmények, akkor személy szerint az előbbi opcióval élnék, ha abban a helyzetben lennék, hogy választanom kellene. Ennek ellenére látom a hátrányait is, egyedül akkor látnám elfogadható opciónak, ha a terhes nő ott tudna hagyni mindent, el tudna vonulni 9 hónapra egy teljesen semleges, idegen környezetben és szülés után vissza tudna térni a megszokott életébe. Viszont nyilván ez a nők nagy részének nem megoldható, azzal pedig sem én, sem senki más nem szeretné elqrni az életét azzal, hogy 9 hónapon át hallgatja a gratulációkat és az ujjongást a terhessége miatt, tolerálja a győzködést és az erőszakoskodást, hogy ugyan, tartsa már meg és elviseli az ítélkezést és a gyűlöletet minden ismerőse részéről az élete hátralévő részében, amiért szaranya és miért nem nyelte le inkább. Van ismerősöm, aki a sokadik gyerekét örökbe adta és ezt nyíltan vállalta a terhesség kezdetétől fogva, senkinek nem kívánom, amit ő átélt emiatt.

#18 nyilván egyéni "preferencia" kérdése a dolog. Személy szerint én vállalnám, hogy kiesek a munkából arra az időre, ha adottak lennének a feltételek a gyerek kihordásához (szóval el tudnék vonulni úgy, hogy a páromon kívül senki ne tudjon a terhességről). Nincstelen nőknek nem probléma beköltözni egy putris anyaotthonba, ameddig meg nem szülnek, de normális körülmények között élő nőként azért nem élnék ezzel az opcióval, ha nem muszáj.

Az pedig egyáltalán nem valószínűbb, hogy egy újszülött állami gondozásba kerüljön. Csecsemőket, újszülötteket annyian akarnak örökbefogadni (kb. mindenki, aki örökbefogadásban gondolkozik), hogy a kórházból már egyből az örökbefogadó pár/család viszi haza őket (aki sok esetben évek óta várt egy gyerekre).

De nem vitatkozni szeretnék, nem az abortusz ellen érvelek, a fent kifejtett problémák miatt jelen helyzetben én is abortuszra mennék, ha nem kívánt időpontban lennék terhes. Viszont erkölcsileg ettől még személy szerint az örökbeadást tartom helyesebbnek, a megfelelő feltételek mellett.