Ezek alapján mennyi az esélye, hogy autista/aspergeres vagyok?
– Szociális hiányosságok
– Gyenge szemkontaktus (mielőtt tudtam volna az autizmusról, sosem gondoltam, hogy ez fontos lehet, mindig úgy gondoltam, hogy vagy a szavak kommunikálnak vagy a szemek, azt amit nem tudunk elmondani)
– Hihetetlen erős szinesztézia (nem csak színekkel, akár ízekkel, szagokkal, számokkal, anyagokkal, hangulatokkal)
– Hiper-szenzorosság (minden – fény, szín, szag, tapintás → anyagok, érintés, látott textúrák, ételek állaga etc.)
– Sok apróságot, apró összefüggést észreveszek amit mások nem
– Átlag feletti hosszú távú, ugyanakkor időnként lyukas rövid távú memória [máskor az információt valamiért meg sem hallom, és nem a nagy zaj miatt] (Első hallásra/olvasásra, szóról-szóra megjegyzek egy verset/dalt vagy egy film/rajzfilm párbeszédeit)
– Figyelemzavar
– Késleltetett és gondolati echolalia (mondatok, kifejezések szó és hanglejtés szerinti átvétele, ill. gondolatok alkalmi „visszhangzása”)***
– Bő szókincs (viszont élőbeszédben [is] sokszor keverek hivatalos, tudományos, és hétköznapi kifejezéseket, akár egy mondaton belül)
– Átlag feletti olvasott, de gyenge élő szövegértés (főleg kérdések és utasítások)
– Erős vizualitás és muzikalitás
– Rossz térlátás
– Repetitív mozdulatok (hand flapping**, lábrázás, dobolás, kattogtatás, „gahazás*” stb.) [*az anyagokon „kialakult” kis bolyhok birizgálása, ami olyasmi hangot ad ki, mint amikor sok kis szappanbuborék gyorsan, egymásután pukkan ki]
– Alkalmi ingerkeresés, ingerkimerültség
– Nano- „rituálék” (pl. kézmosás [sorrend, irány] reggeli indulásnál apróságok) – de nem kényszeres
– Megfelelési kényszer (egy időben szociális szorongás)
– Szeretek sorba rakni, de nem kényszeres (szín-, nagyság-, ábécé- stb. -sorba)
– Azokról a dolgokról amik érdekelnek szeretek információkat összegyűjteni
– Mondták, hogy sokszor nem látszik rajtam mit érzek
– Sok mindent (pl. informatikai dolgokat) autodidakta módon tanulok meg
– Amikor órán jegyzetelek mindenhez rajzolok és mások számára bonyolult folyamatábrákat csinálok
– Kicsi, kényszeres cselekedetek (pl. ötvenszer elmentem amit a gépen írok, leellenőrzöm az ajtót még akkor is, ha látom, hogy be van zárva stb.)
– Heves fejrázás (ösztönösen, tikkelés szerűen) ha rosszul érzem magam
– Bizonyos tárgyakhoz és emberekhez nagyon ragaszkodok
– Megviselnek bizonyos változások (pl. egy új farmer, nyaralás vagy az évszakok változásai)
– Ha jól vagyok hajlamos vagyok felpörögni, futni esetleg ugrálni és nagyon-nagyon gyorsan beszélni, olyasmiről, ami érdekel, netán ismételgetni dolgokat [erősebb „fokozaton” oda-vissza futkosás, ugrálás a szoba közepén és egy-egy dolog ismételgetése]
– Van, hogy az agyam kissé kiakad – meltdowns?
a) végtelenül kimerülök, elfáradok, csak el szeretnék menni (pl. plázákban, nagyobb áruházakban stb.)
b) nem igazán tudok beszélni, tisztán gondolkodni, visszhangoznak a fejemben a gondolatok, dolgok el és összemosódnak, hányingerem lesz és nem értek semmit
c) ingerült leszek, összevissza beszélek és mozgok, ütögetek dolgokat, nem kapok rendesen levegőt, van, hogy eldobok dolgokat, néha csak morgok, üres a fejem, hangosan beszélek vagy kiabálok, nem látok jól és kicsinek tűnik a tér.
– Kicsi koromban sokat csináltam valami hasonlót: [link]
Érdemes lehet diagnosztizáltatni?
Szerintem ADHD-val kevert ASD lehet.
Szerintetek? (szakértő véleményeket triplán szívesen elfogadok)
Amúgy nem szoktam mindig ilyen pszichológus stílusban írni :D
A válaszokért előre is köszi!
10.-es / L
---------------------
** Ilyesmi, csak nem felemelt kezekkel: [link]
*** Más: ha pl. olvasok egy könyvet/cikket stb., nézek egy (főleg) rajzfilmet [filmnél nem annyira] vagy egy művész rajzait nézegetem, utána akaratlanul is átveszem a stílusát és olyan stílusban kezdek el írni/ rajzolni, arckifejezéseket „vágni” vagy esetleg beszélni.
A szüleim úgy vannak vele, hogy ha tényleg szükséges akkor megpróbálnak félretenni, ha csak lehetséges. Ami „zsebpénzem” van, az meg egy bugyuta állkapocs műtétre van félretéve, amire talán nem is lesz szükség.
De igazából ez az árlista kiböngészhetetlen, minimum 20 ezer, de gőzöm sincs. 10 E az első gyógyped vizsgálat és 10 E maga a vélemény írásba foglalása is… :/
[link] Nem tudom az autizmus kivizsgálása hova tartozik?!
Nagyobb kérdés, hogy érdemes-e? Hosszú a várólista és nem két fillér. És mit számít?
Csak annyit, hogy 99 helyett 100%-kal mondhatom azt, és talán a tanárok nem gondolnak majd furának, fogyinak, zseninek vagy bárminek is!
De nem. Nem tudom. Anyukámnak lenne jó, ha le lenne papírozva és megnyugodhatna.
De foggg-al-mam sincs.
NEM TUDOM.
Előnyök:
– Biztos lesz és nem csak nekem, hanem mindenki elhiheti
– Sok-sok kérdésre választ kapok. (és kaptam)
– Hátha van valaki aki tud így tippeket adni, vagy valami
– Nem tudom
– Nem tudom
– Nem tudom.
Nem. Tudom.
válasza:Akkor talán érdemes lehet megpróbálni.
Mindenki megnyugodhatna.
Ha tanárnak elmondod, akkor az osztálytársak megtudják?
Éppen az a baj, hogy van akinél még professzionális papírral sem hiszik el, hogy az illető autista, akkor sem ha az látszik.
Ha valakinek pedig nincs diagnózisa akkor lehet, hogy az lesz mint velem:
Anyukám hol utána olvas, elhiszi és talán picit furcsán, de megpróbál segíteni, máskor pedig állítja, hogy nincsen nálam semmi, mert az autistákat úgy képzeli el, mint a 0-24ben össze-vissza, minden ok nélkül rohangáló és handflappingelő, mindentől rohamot kapó valakiket.
A tanáraim közül úgy tűnik egyikük talán nem is tudja mit gondoljon és kissé furcsán kivételez velem, pl. oda jött és a dolgozat előtt külön megjegyezte, hogy a mondatokat egymás alá írjam, sorban. /Ahogy egyértelmű lenne/ (Mert párszor teljesen össze-vissza írtam a lapon... - de sokszor máskor nem.)stb. Nem egy tanár látja, hogy valami nem stimmel, de nem tudnak mit reagálni rá.
Plussz: úgy tudom a diagnózishoz szoktak kérni jellemzést a pedagógustol. Viszont míg óvódában és alsóban még állandóan egy (vagy 2) pedagógus van egész nap az emberkével, addig gimnáziumban senki sem állandó egy (max. 2) óránál tovább.
Vagyis a környezetemnek lenne a legnagyobb segítség talán egy diagnózis, mert mondhatom és 100%-ig minden jel utalhat rá, akkor sem fogják elhinni vagy csak egy rövid időre.
válasza:Valóban, ebben igazad van.
Igazolást még az is csinálhat úgymond, aki nem aspi meg hasonló...csak megtanulja, hogy ez és ez és azt ikszeli be a válaszokat.
És lehet, valaki hiába tud felmutatni egy ilyen papírt, azt mondják neki, hogy ááá, te csak színlelsz, nincs is bajod.
Az meg jó, hogy anyukád próbál valahogy segíteni. De az nem igazán jó, hogy az autistákról az jut eszébe ami, és így aspikról is. (Pedig én is tudom, hogy aspi meg autista nem egyet jelent. Az egyik mondjuk világoskék, a másik meg rikitózöld.)
Igen, ameddig nincs meg a diagnózis, csak öndiagnózisnak fogják venni az "aspi vagyok" kijelentést és nem fogják elhinni.
válasza:130 ezer Ft?
Hát az nem kevés..
#6-os, ezt írtad a #15 válasznál:
"(Pedig én is tudom, hogy aspi meg autista nem egyet jelent. Az egyik mondjuk világoskék, a másik meg rikitózöld.)"
Az aspik sokszor jobban álcázzák a dolgaikat, hogy társadalom jobban befogadja őket.
https://www.youtube.com/watch?v=i9AscO9lbXo
De a dolgok alapja ugyan az. Ugyanúgy a spektrum részei, de ettől nem lesznek se többek, se kevesebbek, mint bárki más. ¯\₍ツ)_/¯
Sokszor úgy választják szét, hogy az aspik az átlagosak vagy zsenik, az autisták pedig a nehezen kezelhető, rejtély gombócok. Nem feltétlen. Alapból az autizmusnak vannak alfajtái:
•F84.0 Gyermekkori autizmus (autismus infantilis)
•F84.1 Atípusos autizmus
•(F84.2 Rett-szindróma)
•F84.3 Egyéb gyermekkori dezintegratív zavar
•F84.4 Mentális retardációval és sztereotip mozgászavarral társuló túlzott aktivitás
•F84.5 Asperger szindróma
•F84.8 Egyéb pervazív (átható) fejlődési zavar
•F84.9 Nem meghatározott pervazív (átható) fejlődési zavar
(Forrás és bővebben: [link] )
Az aspergert (magasan funkcionalitást) és a sok más ASD "részleget" általánosságban úgy különböztetik meg, hogy az aspiknak nincs szüksége a szociális területen kívül egyébb JELENTŐS fejlesztésre, pl. nincs le és elmaradva a beszédfejlődése, nincsenek mélyebb szakadékok a képességeiben (szóbeli vagy képi segítséggel már önellátó lehet) és nem társul fogyatékossággal VAGY Down-szindrómával.
De a spektrum nagyon sok színű. Csak van aki jobban beszél és álcáz, és van aki kevéssé.
„Először is és mindenekelőtt – gyerek vagyok. Autizmussal élek. Elsősorban nem „autista” vagyok. Az autizmusom a teljes személyiségemnek pusztán egy része. Nem határozza meg, milyen ember vagyok. Gondolkodó, érző, sokféle tehetséggel megáldott lény,”
„Próbáld az autizmusomat nem egy képesség hiányaként, hanem egy másfajta képességként felfogni. Ne az autizmus húzta határokat nézd, hanem a sok jót, amit kaptam tőle.”
/Ellen Notbohm: Tíz dolog amit minden autizmussal élő gyermek szeretné, ha tudnál/
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!