Undorodom magamtól?

Nem részletezném, milyen beteges képkockák futnak végig a monitoron, amikor előveszem a kézkrémet, és a zsebkendőt, de nem sokkal később akár egy óráig is képes vagyok bámulni a tükröződésem a kikapcsolt monitoron. Néha nem csak érzem, hogy van valaki/valami mögöttem, hanem egy pillanatra látni is vélek egy arcot magam mögött. Rémálmaimban egy magas női alak szokott feltűnni mellettem, arckifejezéséről olvasható a sajnálat, a szánalom, a megvetés. Róla csak annyit tudok (vagy csak valamiért biztos vagyok benne?), hogy nem csalódott anyakép, hanem talán egy segítőkész ismerős, esetleg elérhetetlen pár megnyilvánulása. Mivel legtöbb téren szkeptikus vagyok, így logikusan legfeljebb a saját elmém összeomlásának első komoly jeleként tudom elképzelni, szimpla elhülyülés mellékhatásának, de kíváncsi lennék, mások mit feltételeznek erről a humanpid lényről, és az egész helyzetemről?