Szerintetek van még kiút ebből, vagy hagyjam az egészet?

Először is nem a szokásos figyelemfelhívásnak szánom a kérdést, hogy öngyilkos akarok lenni.

De most úgyérzem nagyon durván padlóra kerültem, amiből nem igazán látok más kiutat.

Pánikbetegségem, szociális fóbiám van, agorafóbiám, borderline személyiségzavar és évek óta tartó depresszió, gyógyszerfüggőség és emberek közti ájulásig jutó pánikbetegség, gyakorlatilag egy boltba nem tudok egyedül elmenni, egyszóval életképtelen vagyok.

Utolsó reményem az volt, és nagyon akartam hogy megcsinálok egy hosszabb terápiát, úgygondoltam talán ez lesz az utolsó lehetőség helyrehozni az életem.

Viszont közbejött valami, nekem volt több komolyabb, kifejezetten veszélyes műtétem, és a mentális problémák miatt is leszázalékoltak 20 évesen, tehát gondolom munkát sem nagyon találhatnék a későbbiekben. De most újra lett valami elég súlyos probléma, ami miatt lehet hogy már megint műtétre fog sor kerülni. Szintén egy komoly és nagy műtét.

Nagyon erős testi fájdalmaim vannak, legalább 80 évesnek érzem magam, viszont nem vagyok képes még egyszer újra sokadjára végig csinálni ezt.

Ez pedig rettenetesen földhöz vágott.

Egyébként nincs egy barátom sem, senki aki segítene kicsit lelkileg, vagy csak egy kedves szót, a családomtól sem kapok valami sok biztatást, kicsit úgyérzem lemondtak rólam és egyszerűen reménytelennek látom a jövőt.

Rövidebben ennyit tudtam összeszedni, de amúgy akadnak még más problémák is.

Szóval a kérdésem, hogy ti mit csinálnátok ebben a helyzetben? Adjam fel? Valami tipp bárkitől, tanács, ötlet jól esne, hogy hogyan és miként lehetne tovább.

Köszi előre is a válaszokat.