Hogyan mászhatnék ki ebből az állapotból?
24 éves vagyok, még egy évig egyetemista és így még a szüleimre utalva, amíg el nem kezdhetek ténylegesen dolgozni. A szüleim már 15 éve munkanélküliek, össze vissza próbáltak mindig pénzt keresni, valahonnan mindig sikerült egy kicsit összeszedniük, éppen annyit, amennyiből még úgy ahogy megéltünk. Egyetemhez laptop, könyvek stb. mindet én álltam kétféle ösztöndíjból, de ez is max havi 40-et jelent, el is megy kolira, telefonszámlára, egyebekre, szórakozásra már semmi nem jut, hónap végén már kajára se, a kolisoktól szoktam kérni. Eddig egészen megvoltam, mindig zavart, hogy a mostohatestvérem levetett ruháit hordtam, vagy hogy nem tudtam elmenni moziba, vagy hogy csak kétévente egyszer tudok fodrászhoz menni, de azért elviseltem, boldog voltam, örültem annak, amim van, van akinek ennyi se jut. Ezek igy leirva nem tűnnek olyan nagy dolognak, de egy olyan szakra járok, ahol jellemzően mindenkinek saját lakás, kocsi, minden van, rossz ilyen közegben ilyen szerencsétlennek lenni. De eddig megvoltam. Most viszont kilakoltattak minket, valami ismerősnek a házába költöztünk, ahol még fürdőszoba sincsen.
Úgy érzem át lettem verve. A féltestvéreimnek világi élete volt gimiben, mindent megkaptak, de semmit nem tanultak, nem tettek a jövőjükért. Én végigtanultam az életemet, kitűnő voltam mindig, versenyeket nyertem, mindig jól viselkedtem, mindent rám lehetett bízni, egyetemen is a legjobb tanulók között vagyok és tényleg már csak egy év választana el attól, hogy a saját lábamra állhassak. És úgy érzem, hogy most elfáradtam, hogy túl sokat nyeltem, hogy tönkrementem. Úgy érzem kezdem elveszíteni a motivációmat, nem maradt már lassan semmi, ami érdekelne, vigasztalna. A szakomat eddig annyira imádtam, szeretem, amit tanulok. Most úgy érzem, hogy már az se érdekel...ez lenne a depresszió? Mit tegyek, túlspilázom és csak hisztizek?
válasza:Szerintem ki vagy merülve. Vagy félsz az utolsó évtöl.
Ha utolsó éves egyetemista vagy akkor amit tanulsz abba próbálj el kisegítöként elhelyezkedni.
Pl sógorom orvosnak tanult, és az utolsó 3 év egyetemen a korházban minden szombat vagy varásnap segédápolóként dolgozott és ezért pénzt kapott.
Ezt te is megteheted, hogy egy kis pénzbeli kiagészítésed legyen.
válasza:
válasza:Szia!
Milyen szakon tanulsz és merre laksz éppen?
Privátban is írhatsz, ne kerüljön ki nyilvánosan, ami olyan.
válasza:Ha nagyon nagy a gáz akkor beszélj az egyetemmel. Ha valóban a legjobb tanulók között vagy és ilyenek az itthoni körülmények akkor valószínűleg tudnak valami extra szociális támogatást adni neked. Hidd el, a jó tanulókat segíteni akarják, hiszen tudják hogy nem kidobott befektetés.
Másik opció, hogy felveszel annyi diákhitelt, hogy abból minimális szinten meglegyél. Nem javaslom, mert adósság, de ha semmilyen más lehetőség nem játszik, akkor ez egy utolsó lehetőség arra, hogy legalább az alapvető szükségleteid ki tudd elégíteni. Látszik hogy egyáltalán nem akarsz sokat. Valószínű, hogy jól bánsz a pénzzel.
A jelenlegi helyzetet fordísd a visszájára. Legyél csak nyugodtan mérges a szüleidre, hogy 15 éve munkanélküliek és akkor is csináld meg hogy megmutasd mindenkinek, a semmiből is lehet szép karriert csinálni.
Mit tanulsz, meg hol amúgy?
Köszönöm a válaszaitokat!
#3: az a baj, hogy olyan munkahelyet néztem ki magamnak, ahol sajnos számítani fog az átlagom, elég magasra tettem a lécet. De ezzel nincs is semmi baj, szeretek tanulni, csak így nehéz. Random pánikrohamok fognak el, volt hogy ki kellett szaladnom óráról.
A munka meg tényleg nagyon nagyon jó lenne, lehet utána fogok ennek kérdezni, csak sajnos nem tudok állandóan elérhető lenni, sok órám meg gyakorlatom van, és így nem tudom, hogy mennyire örülnének nekem. Szoktam éjszakás melót vállalni, ami havonta egy két alkalom, de elég jól fizet.
#4: már beszéltem az egyetemmel. Mármint van egy ingyenes szolgáltatása az egyetemnek, jártam pszichológushoz, plusz kaptam a nyárra támogatást, mert nyáron ugye nem jár ösztöndíj. De az sajnos hamar elment, nyári kolira főleg, mert nem a lakóhelyemen gyakorlatoztam. A maximális tanulmányi és szociális támogatást kapom, ami így összesen havi 40...
Diákhitel, hát igen. Nagyon igyekeztem elkerülni, megúszni valahogy nélküle. Ha nagyon gáz van, akkor lehet felveszem.
Igen, ebből próbálok erőt meríteni, hogy csak azért is. Mindig hangoztatták, hogy ezt a szakot, csak a jómódúak válasszák, én meg mégiscsak itt vagyok. De most ez se segít...írok neked privit.
válasza:Hát, ahol az átlagodat nézik a tudásod helyett, az nem lehet valami jó hely. Azzal biztos nem veszítesz semmit, ha más lehetőségek után is érdeklődsz. A diákhitel most viszonylag olcsó, és rövid időre nem olyan vészes. Feltéve, hogy egy viszonylag jól fizető szakma lesz a végén.
A pszichológushoz lehet, hogy járni kéne még. Pánikroham nem hangzik valami jól. :/
A dac meg tud erőt adni, de ha elfáradtál, azon egy kiadós pihenés jobban segíthet. :)
Az a helyzet, hogy az a hely elég népszerű, sokan akarnak odamenni. És valahogy szelektálniuk kell, hogy ki legyen az a mondjuk 3 fő a 20-ból. De persze több helyre is beadom a jelentkezésem, biztos ami biztos alapon.
Köszönöm, hogy megerősítesz benne, én is így gondolom, hogy vissza kell még mennem egy pár alkalomra. :( Csak olyan kellemetlennek érzem néha, hogy nem vagyok normális, mint a többiek. Olyan mintha már eleve hátrányból indulnék.
válasza:Minden más álláshirdetésre is több mint egy ember jelentkezik, mégis interjúztatnak. Ez a lusta megoldás szerintem. De, ő dolguk.
És hogy a fenébe ne lennél normális? :) Hidd el, nehéz körülmények, stressz bárkit depresszióba lökhetnek. Segítséggel majd kijössz belőle. És ja, hátrány, szar dolog, és igazságtalan. Ahhoz képest úgy hangzik kihoztad a helyzetből a maximumot, és joggal leszel majd kicsit büszke rá utólag.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!