Normális hogy eluralkodik felettem a fejemben lévő hang?

Én egy 18 éves lány vagyok és hát tudatosult bennem, hogy velem valami világ életembe nem volt rendben… Kezdjük ott, hogy óvodás koromba mindig velem volt egy „kedves bácsi”, aki tetőtől talpig fekete ruhát viselt és nem volt arca… Mindig integettem neki kicsinek, azt hittem mások is látják. De egy nap anya elmondta, hogy ez nem normális… És attól a naptól kezdve soha többé nem láttam viszont őt, azonban azóta is olyan mintha itt lenne a fejemben.

Ezzel nőtem fel… Mindig volt valami a fejembe, aki gondolatokat súg és az enyéimet megváltoztatja és eluralkodik rajtam. Viszont feltűnést sosem okozott senkinek, mert nem hülye, aki átveszi az irányítást, és eljátssza, hogy minden rendben van velem. És én is ezt teszem mikor elejtem a nyereget, eljátszom, hogy semmi baj nincs velem…

Nem hallom őt állandóan, mert nagyon hiperaktív személyiség vagyok és mindig csinálok valamit, mindig figyelek valamire… És mikor használom az agyam, nem tudja átvenni az irányítást. De viszont este mikor már fáradok, érzem, hogy elő akar törni, hallom ahogy duruzsol a fejembe… Mint aki beszélni akar, de még nem képes rá… Viszont amikor már eljutok arra a szintre, hogy teljesen kimerültem, néha felüvölt nekem mondatokat, melyeket az én gondolataimnak állít be… De miért gondolnék magamtól pl. olyanra, hogy „A te hibád!”.???

A fáradságon kívül még egy mód van arra, hogy eluralkodjon felettem és az akkor van, mikor valami elkeserít… Elgyengül az akaratom és kisebb depresszióba esek… És ekkor van az, hogy teljesen eluralkodik felettem. És ha egyszer eluralkodik felettem, nagyon nehéz megint vissza szállni a nyeregbe… Akkor tényleg nagyon mélyen magamba kell nézzek és fel kell törnöm. Amikor ő azt mondja ne menjek iskolába, zárkózzak be magamba és továbbra is szomorkodjak, akkor nekem fel kell állnom és be kell menjek. Nagyon nehéz dolog, pláne, ha nincs semmi, ami erőt ad…

A hangulatom is nagyon gyorsan ingadozik, egy pillanat alatt el tudok keseredni… És csomószor van olyan, hogy nem is tudom az okát, hogy miért… Az nem tudom mennyire tartozik ide, de szokott olyan is lenni, hogy a szemem sarkában látok elsuhanni ezt azt a házban, illetve gyakran van olyan érzésem, mintha követne valaki. Meg megesik, hogy mikor már sötétben az ágyba fekszem, hallok valakit lélegezni a szobámon belül, pedig tudom, hogy nincs ott senki, illetve gyakran van olyan érzésem, mintha valaki ráülne az ágyamra.

Képes ez a „hang” arra, hogy engem teljesen megváltoztat… Vannak saját gondolataim, saját döntéseim, melyeknek látom is a logikáját, hogy miért akarom azt, amit. Viszont ő képes mindezt felül írni, rossz döntéseket hozni helyettem. Képes teljesen átformálni akár az egész személyiségem is. Amit én természetesen észreveszek minden alkalommal, hogy már megint nem vagyok az, aki azelőtt… Nem ugyanazokat a dolgokat szeretem… És hát tudom, hogy ez nem normális és el kell játszanom azt, aki azelőtt voltam, hogy normálisnak tűnjek. Ebben nagyban segít, hogy vezetek naplót, amibe napról napra rögzítem minden gondolatomat. Az segít abban, hogy ragaszkodjak látszólag ahhoz, aki már nem vagyok. Még úgy is hogy igazából az életem egy szerepjáték és már magam sem tudom mi fontos a számomra.

Tudni kell, hogy nem volt semmiféle gyermekkori traumám, és a hang a saját hangom formájában jelenik meg, szimplán befolyásol.