Van olyan, akinek volt tapasztalata hasonló lelki problémával, és le tudta győzni?

Sziasztok! Tudom, hogy csak időhúzás, de muszáj leírnom. Boldogtalan vagyok. Magányos. Soha nem jó semmi. Szenvedek állandóan és fetrengenék itthon egész nap, de ha azt teszem, az se jó, mert bűntudatom van, hogy nem csinálok semmi értelmeset. Egyszerűen nincs erőm semmihez. A legnagyobb hibám az, hogy mikor egyedül vagyok túl sokat gondolkodok meg agyalok dolgokon, amiken amúgy nem kéne. Mondhatni erre fordítom a legtöbb energiámat, és ez csak pusztít engem. Felemésztenek a negatív gondolatok. Állandóan hasonlítgatom másokhoz magam, hogy milyen jó lenne, ha olyan lehetnék, mint ő vagy ő. Hogyha kiskoromban másképp csináltam volna dolgokat, éltem volna a lehetőségeimmel egész életemben, és nem a félelem vezérelt volna. Egyszerűen nem tudom ezt elfogadni majdnem 22 éves fejjel sem. Viszont tudatosítanom kell magamban, hogy ez van. A múlton már nem tudok változtatni, csak is a jelenen és a jövőn. A jelenlegi önmagamon tudok változtatni, természetesen reális dolgokon, amiket tényleg meg lehet valósítani. A másik legfőbb gondom, hogy semmi önbizalmam nincs. De tényleg. Mások előtt is csak színjáték, amikor úgy tűnik, szeretem magam. De nem. Nem szeretem, aki vagyok. Bárki kritizál, elhiszem neki. Elhiszem, hogy egy kupac sz*rt nem érek. És emiatt tartok ott, ahol. Ha lenne önbizalmam és sz*rnék mások véleményére, akkor nem érdekelne a külvilág. Csak a saját világom és azok a dolgok, amik fontosak számomra az életben. Mikor fogom én ezt elérni?

Olyan szinten motiválatlan vagyok, hogy állandóan halogatok, inkább sorozatokat nézek és utána meg sírok meg stresszelek, hogy már megint az utolsó pillanatra hagytam mindent. Emiatt is stresszelek, meg igazából folyamatosan. Ha emberek között vagyok, akkor azért, meg megfelelési kényszerem van nagyon durván, állandóan oda akarok figyelni, hogy mit hogyan csinálok, nehogy rosszakat gondoljanak rólam. Az utcán is meg tömegközlekedési eszközön is úgy érzem, hogy tök bamba fejet vághatok, és tuti azt gondolják, hogy fura vagyok vagy csúnya és buta. Ha meg egyedül vagyok, akkor meg azért stresszelek, hogy kiagyaljam egyedül, hogy hogyan győzzem le ezt a szarságot. Ördögi kör. Közben pedig tudom, hogy haszontalan vagyok, nem teszek eléggé a dolgaimért és nem tudom, hogy hogyan kezdhetnék el végre egy boldogabb életet élni. Állandóan előjönnek a szorongásaim, a depressziós hangulatom, a lustaságom és a félelmek. Nem szeretem magam és így nem is várhatom el, hogy más szeressen. Ezért nincs kapcsolatom sem. Mert még magammal sem vagyok kibékülve és el sem tudom hinni, hogy bárki engem feltétel nélkül szeretni tudna. Az a baj, hogy ez nem önsajnáltatás, hanem sajnos tényleg így van. Vannak jobb napjaim, amikor jobban érzem magam, de ezek csak ideig-órákig tartanak. Én tényleg szeretnék egy sikeres, boldog ember lenni, de úgy érzem, túl gyenge vagyok hozzá. És biztos sokan úgy gondolják, hogy ez kifogás. De hosszútávon még sosem sikerült tartanom a „boldog” állapotomat. Ezért ha valaki tudna nekem segíteni, hogy mégis mitévő legyek, azt nagyon megköszönném. És nem, nem szeretnék öngyilkos lenni. Tényleg keresem a megoldást. Köszi előre is! 21/L