Mivel lenne érdemes próbálkoznom?
Régóta fennálló mentális panaszaimmal szeretnék valamit kezdeni, ugyanis elegem van ebből, hogy már az olvasottakra sem tudok koncentrálni / egy mozifilm történetét követni.
Amiről szó van: valószínűleg depresszió, de annyi ideje fennáll az állapot, hogy nem tudom, milyen máshogy lenni. Ezenkívül szorongás, illetve "traumák" újraélése fejben triggertől vagy anélkül (a kapcsolatot nem vesztem el a valósággal, tudom, hogy csak eszembe jutott a dolog, és dühöt érzek, hogy pl. így bántak velem), illetve újabban mintha kívülről látnám magamat. Van, hogy reggelente arra ébredek, hogy ilyesmin rágódom, a "fülemben cseng", ahogy valaki gonosz velem.
Súlyos kötődési problémáim vannak, nem igazán tudok igazából szeretni, maximum jól érzem magam valakivel, de kapcsolataimban szolgalelkű vagyok, és egy kis szeretetért/törődésért hajlandó vagyok a legvégsőkig megalázni magamat, nagyon lojális vagyok, minden esetben én szeretek jobban.
Mindig fixálódva vagyok egyvalakire, akiről mindent tudni akarok, és jellemzően nagyon felnézek rá, azt akarom, hogy a lehető legboldogabb legyen az életben és törődjön velem -- ők jellemzően nálam idősebb nők, akiknek valószínűleg eszükbe sem jutok. Nagyon vágyom a szeretetre, elalvás előtt gyakran fiktív karakterek helyébe képzelem magam, jellemzően valamilyen romantikus helyzetben, pedig még fiú kezét sem fogtam soha. Valahogy állandóan kínos helyzetbe kerülök, olyany, mintha ez a világ nem rám lenne szabva, pedig sosem vezérel rosszindulat. Bizonyos hangok és textúrák nagyon zavarnak, de ez a legkevesebb.
A lelki/viselkedési oldalát gondolom pszichológus segítene megoldani, a többit meg pszichiáter --- de sajnos bizonyos okok miatt (melyeket szívesen nyilvánosan kifejtek, hogy aki nincs ennyire szerencsétlen helyzetben, becsülje a körülményeit) sem háziorvos, sem pszich gondozó, se TB pszichológus nem játszik, magánszolgáltatás pedig anyagi okok miatt sem.
Tudom, szakember kellene, és a pirulák a tünetekre vannak, de van bármi esélyem így is? Remotiv szedése például? HOVA tabletta? Valami alapítvány, ahol nem kérnek TB kártyát sem?
válasza:Kedves kérdező!
Az írásodból azt érzem, h itt már nagyobb a probléma annál, h egyedül meg tudj vele bírkózni. Persze vannak jó motivációs könyvek, videók, irányított meditációs videók, amik segíthetnek ellazulni...ezek mind sokat tudnak segíteni és a vény nélkül kapható gyógynövényes nyugtató hatású készítmények, de szerintem mind ez kevés lenne ilyen panaszokra. Ameddig nem tudsz szakemberhez fordulni, segíthetnek.
Megkérdezhetem, h hány éves vagy? Tb-s szolgáltatást miért nem tudsz igénybe venni?
Ha va kedved beszélgetni, levfeljebb abban tudok segíteni.
29/N aki hasonló cipőben jár.
Szia! 21 vagyok. Igen, szerintem sem tudom ezt egyedül megoldani, de nem igazán van más módom. Jövő héten elkezdek valami vény nélkül kapható cuccot, hátha minimálisan segít.
A TB-s sztori rendkívül bonyolult, annyi a lényeg, hogy eleve kétlaki életet élek, de ahová az állandó lakcímem szól, nem tudok háziorvoshoz menni, mert a családom barátja -- tehát rögtön kiderülne, milyen ügyben kerestem. A környezetem nem támogat, érvényteleníti a problémámat, egyértelművé tették, hogy nem segítenek, az állapotomon pedig csak ront, ha megint kuncsorgok valaki figyelméért, és persze nem kapom meg. Botrány lenne abból, ha elmennék a másik városban TB-s szolgáltatást igénybe venni, mivel az egyik szülőm munkahelyi körülményei miatt az összes eü.-s lépésemet látja. Szóval sem az érvénytelenítést, sem a botrányt, sem az ignoranciából fakadó viselkedést nem akarom kiváltani a magam számára. Gondolom, a magánpszichológusnak nem marad nyoma, de arra nincs pénzem.
válasza:Szakirodalmat tudok ajánlani, de külső segítség nélkül nem sokat segít, legfeljebb enyhíthet egy picit. Én is kb így vagyok, az ismerősöm dolgozik a pszichológus rendelőjében, de egyébként is jó esély van rá, h a munkahelyemen nyomon lehet követni, h ki milyen eü ellátást vett igénybe.
Dolgozol vagy tanulsz még? Az iskolában is kell lennie pszichológusnak, ha jól tudom, a felsőoktatási intézmények is biztosítanak.
válasza:En csak annyit mondanék, hogy remelem eljutsz szakemberhez, te legalább mar eljutottál odáig, hogy el akarsz menni. Nekem lenne lehetőségem elmenni magánhoz is, de meg mindig képtelen vagyok ra, pedig tudom, hogy nincs más lépés. Nem mondom, hogy ugyanaz a problémánk, de döbbenetes volt nekem ezt elolvasni, mert nagyon sok az átfedés. En például sokmindent diagnosztizálni tudok magammal kapcsolatban, évek óta depressziós vagyok, nagyon kiismerem mar magam, de egy jó szakember biztosan tudna meg újat mondani.
Mindenesetre ha túl vagy egy beszélgetésen, szívesen vennem, ha megosztanád majd, hogy mit mondott neked, mert tényleg nagyon sokban hasonló a helyzetünk..
Köszönöm. Érdekes perspektíva, sokszor lehet olvasni, hogy az emberek felismerik, hogy gond van, de nem mernek segítséget kérni, és ezért buzdítanak arra, hogy merj segítséget kérni, nem szégyen stb. Én ezt sosem értettem, hiszen én gondolkodás nélkül segítséget kérnék, ha lenne lehetőségem - persze nem akarlak nyomasztani azzal, hogy irigyellek.
Ha eljutok, mindenképp megírok minden releváns információt, de ez nem a közeljövőben várható.
válasza: válasza:Érdekes, hogy nem érted miért buzdítják az embereket segítségkérésre, hiszen pont hogy körbeírtad magad. Van TB-viszonyod, fizikailag el tudsz menni, nem? Ha nem azon gondolkodnál, hogy mit szól a család, barátok, már rég lehetőségnek éreznéd, és elmentél volna.
Mellesleg tökmindegy hol dolgoznak, tilos nekik kiadni rólad bármilyen személyes információt, családnak is. És amúgy is gondolom nem nézi a szülőd se minden nap a kórtörténetedet. Tudom, ez nem garancia semmire, de tényleg megéri feláldozni az egészségedet azért, hogy elkerüld a hülye kis botrányukat? :(
És, gondolom tudod, de ha ennyire lehúz a környezeted, talán nem ártana környezetet változtatni. A világ valóban nincs rád szabva. :) Neked kell olyan környezetet kialakítani magad körül, amiben jól érzed magad. Remélem majd egyszer sikerül.
válasza:Azt én se vitatom, hogy neked valamivel nehezebb, a család hozzáállása sokat tud rontani a dolgon. De én azt látom, aki nincs ilyen helyzetben, az is ugyanígy talál rá magyarázatot, hogy miért nem lehetőség a kifejezetten erre szakosodott orvos. :/
Az nem baj, ha foglalkozol a körülményekkel, fontos megérteni mi vezetett oda. De ha olyasmin rágódsz, amin nem tudsz változtatni, akkor már túlzásba vitted. Rágódj olyanon, amin tudsz változtatni. :)
Hát, valahogyan biztosan lesz, ja. Nem igazán szokott az ilyesmi magától javulni, pláne, ha mint írod, régóta fennáll. Előbb-utóbb muszáj lesz kezdeni vele valamit, még ha összeszorított foggal is. Az "előbb"-el jobban jársz. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!