Az baj ha néha bébi babának érzem magam? 16/L Hogyan szokjak le erről?

Azt hiszem valami nagy baj lehet velem.

Néha bébi babának érzem magam, ilyenkor mintha a másik énem nem létezne.

Tehát teljesen azt hiszem magamról hogy én kicsi baba vagyok és ilyenkor szoktam gugyogni, sejpítve beszélek, pont mint a babák.

Lehet azért is van ez, mert van 1 nagy tesóm, aki még nagyon gyerekként kezel engem és főleg előtte szoktam így viselkedni,meg anyum előtt is. De ezt én nem viccből csinálom és ők azt hiszik hogy ez vicc.

Még azt szoktam mondogatni ilyenkor hogy "baba, baba vagyok"

Mindezt baba hangon és az durva hogy nagyon tudom utánozni.

Egyik nap is előszedtem a barbi babáimat és öltöztettem őket s játszodtam velük.

Ez normális egy 16 éves lánytól?

És egyszer iskolában el feledkeztem magamról, vagyis úgymond előjött a "baba énem" és elkezdtem úgy sejpítve meg gugyogva és baba hangom beszélni, gondolom mondanom sem kell, mindenki úgy nézett rám, mintha most jöttem volna a diliházból.

Ezen nem is csodálkozom.

És nem 1× fordult már elő hogy így viselkedtem társaságban.

Minden erőmmel azon vagyok hogy leszokjak erről a babás viselkedésről, de nem megy az olyan könnyen, mert csak úgy a semmiből előjön, észre sem veszem és már úgy viselkedek. Csak akkor tűnik fel, amikor már beégettem magam.

Anyumék pszihológushoz nem vinnének semmiképp, mert nem szeretik a pszihológusokat, sőt elítélik azt aki pszihológushoz jár, mett szerintük pénz kidobás, tehát ez a lehetőség nincs.

De hogyan szokjak le? Mit tegyek hogy többet soha ne viselkedjek babásan?

Ez nem vicc.