Hogyan halhatnék meg végre? Mit tegyek?

Már kétszer megpróbáltam, de nem sikerült. Nem tudtam végigcsinálni. Egyszer nem sokkal azután, hogy molesztáltak 12 éves koromban. Másodszor pedig 20 éves koromban, mert nem bírtam tovább ezt a titkot cipelni. Most 26 éves vagyok, és nem bírom már. Napok óta be vagyok zárkózva, a függönyt sem húztam ki, lámpát sem kapcsoltam. Csak fekszem és várom, hogy elteljen az értelmetlen életem. Úgy tűnik, az anorexiám is visszajött, alig eszem. Senkivel nem beszélek, napok óta ki sem nyitottam a számat, és emberi hangot sem hallottam. Időnként rámtör a görcsös sírás.

Van pszichológusom, 2 éve járok hozzá minden héten. Egy ideig segített. De ez most valami olyan mélység, amiből nem bírok feljönni. A pszichológusommal mostanában skype-on beszélünk hetente egyszer. Úgy érzem, mintha nem értene meg. Ami fura, mert 2 éve ismer, mindent tud rólam. Mégis ilyeneket tanácsol, hogy menjek kirándulni, meg szerezzek barátokat, meg tervezzem meg a napjaimat... De mégis minek tervezzem meg? Úgysem csinálom azt. Hiába tervezek bármit, nem tudom megcsinálni, ugyanúgy fekszem a sötétben. Menjek kirándulni? Hiszen a lakást sem bírom elhagyni!

Hihetetlen, hogy a járvány előtt normális életem volt, jártam dolgozni, tanfolyamra, voltak jó ismerőseim. Legyőztem az anorexiát. De most, hogy újraindult minden, nem találom a helyem ebben az új világban. Azt hiszem, a több hónapos (karantén) folyamatos magány, csend miatt érzem úgy, hogy a külvilág hangos, gyors, ideges, és megrémiszt. Képtelen vagyok kimenni, vagy bármilyen emberi kommunikációra.

Mit tegyek? Hogyan fejezzem be?