Hogyan hatott a lelki állapotodra a koronavírus?

Kritikus mértékű visszaesésen megyek keresztül március óta.

Előtte sem voltam már stabil, de az izoláció, az összezártság az olykor toxikus családdal rohamosan rontotta az állapotom. Borderline-os vagyok, kényszerbeteg és PTSD-vel küzdök.

Már azon a ponton tartok, hogy 2 év után megint alkoholt iszok, olykor marékszámra kapkodok be gyógyszereket, és ismét visszaálltam az önsértésre, a vagdosásra is, amit megfogadtam, hogy soha többet nem teszek. Nem beszélve a szuicid gondolatokról.

Röviden: engem teljesen tönkretett.

4 éve apummal(+párja) élek, akkor is egy mélyebb pontom voltam, de helyre rázódott. Anyu meg a párja akkor költöztek vidékre.

Idei év elején elhatároztam, hogy rendbe rakom a dolgokat apummal, sok elfojtott düh, meg nem értett dolog. Gondolatok a külön költözéssel, viszont azután hogy elkezdtük megbeszélni a dolgokat lebetegedtem(február közepe). Gondoltam lelkileg is megviselt a dolog, húzós időszak volt munkahelyen is. De nehezen jött vissza a lendület, lelkileg nehéznek tűnt (ez most furán hangzik), a betegsegbol viszonylag hamar felgyógyultam, influenza szeru volt.

Márciusra kezdtem visszarázódni a melóba, kisebb tervekkel teli vártam a tavaszt és akkor jött a koronavírus nálunk is.

A cég nagy része átállt home office-ba, aminek örültem. Biztonságban éreztem magam. Hétvégente kicsit elmentem sétálni, amikor jött a jobb idő, akkor bicajozni. Amúgy néha boltba jártam le.

Folyamatosan figyeltem a híreket. Egészen június közepéig HO-ban voltam, ezen a héten mentem vissza dolgozni. Izgultam és félelemmel töltött el, hogy ismét menni kell, de munkatársammal beszélgettem és ez segített.

Viszont nagyon rossz hatással volt rám, félek ha ki kell menni kb az utcára, emberek közé a tömegbe, BKV-zni. Hordom a maszkot, kezet mosok stb ahogy tudok, viszont a munkahelyen még ha kevesebben is vagyunk, lazábban vesszük a dolgokat. Igen, én is amitől szinten rosszul érzem magam. Igyekszem a távolságot megtartani, de maszkot nem hordunk.

Ésszel tudom, hogy most a jelen helyzet MO-on, ha igaz amit közölnek, jobb, mint máshol, de szorongok. Önbizalom hiány, kisebbségi érzés ami megvolt korábban is most (kicsit) rosszabbnak érzem. Ha kicsit kevesebbet sikerül aludni és fáradtabbnak érzem akkor már pánikolok, hogy (uristen) beteg leszek.... és a helyzet abból rosszabb, hogy elvileg a tünetmentes egyén is fertőzhet, és az is nyomaszt hogy akár én adhatom át.

A bezártság sem tett jót, ha el kell mennem otthonról akkor túl izgulom a dolgot és ezért érzem hogy kavarog a gyomrom és rossz kedvű leszek.

Kimondom, bár csak itt, de segítségre van szükségem.

Amúgy meg szerencsés vagyok, anyum, apum jól vannak (bár apu miatt előtte is kicsit aggódtam, fizikai munkát végez), van hol laknom, van hova kiszabadulnom, jó munkám van, bár több felelősség, mint kirabban (így fejlődhet az ember).

Tanácsokat elfogadok :D

Miquel:

Végülis, miért ne? Írd le, amit szerettél volna!

Rendben. Előrebocsátom, tisztában vagyok vele, hogy a felét sem fogod elhinni annak, amit leírok. Mindazonáltal tudd; minden szavamért vállalom a felelősséget. És talán nem lesz pusztába kiáltott szó, mert akadhat más, aki viszont hallott már valamit rebesgetni terranómról, bionómról, meg hasonló nyalánkságokról.

Szóval, hogy az elején kezdjem, gyalázatosan alulértékeltük a mikroorganizmusok szerepét az életünkben. Így aztán nem is csoda, hogy a termőtalajainkat hazavágtuk, és a mai terményeknek szó szerint 0 a beltartalmi értéke. Különösen fájó pont ez nekem, mert 40 éve az első diplomámat agrár vonalon szereztem, és mi még azokat a dolgokat tanultuk, amit ma is látsz a földeken. Talajforgatás, vegyszerezés, stb. Nem akarok ebbe mélyebben belemenni, mert téged valószínűleg csak a humán vetület érdekel. Le3gyen elég annyi, hogy valamikor a földekben majdnem ugyanazok a bacik éltek, mint a beleinkben. És mivel mi vagyunk a tápláléklánc végén, az elbaltázott talajélet hatása rajtunk csattan. Azaz a mi bélflóránk látja kárát.

Miért fontos a bélflóra? Ezt is súlyosan alábecsültük. Ez a mintegy 2,5 kg-nyi (kb 800 billió!) kis gazfickó védi a bél falát, enzimeket, vitaminokat, hormonokat termel számunkra, meghatározza, mi kerül át a véráramba, és mi nem. És ez még messze nem minden. A legújabb felfedezések szerint létezik egy ún. bél-agy tengely, ami 10 a tizennegyediken számú neuronból áll, és amin keresztül a bélbaktériumok parancsokat közvetítenek az agynak. Nem fordítva! Nem az agy parancsol, hanem ezek a kis szarzsákok. Valamivel karcsúbb az agy-bél tengely, ahol az agy parancsai közvetítődnek lefelé.

Innen nézve talán érthető, hogy mennyire fontos (lenne), ha jó gazdái lennénk a bélflóránknak. De nem vagyunk! A boltokban kapható élelmiszernek látszó tárgyak baromi messze vannak attól, amit napi szinten fogyasztanunk kellene. (Ezt esetleg később tárgyaljuk ki, ha még mindig érdekel a dolog.) Szóval ott tartunk hogy mára szinte mindenki bélflórájából kihalt néhány törzs, és mivel a helyüket más, többnyire patogén törzsek veszik át, ez beláthatatlan következményekkel jár. A ma népbetegségnek számító autoimmun betegségek kivétel nélkül, és szinte minden mentális betegség is ennek a rovására írhatóak. Csak egy érdekesség: A dopamin 50 és a szerotonin 90%-át a bacik állítják/állítanák elő. Valószínűleg a Dialister, valamint a Coprochoccus fajok, mert a depressziósok bélflórájából ez a két törzs hiányzik.

Rövidre fogva tehát; a folyamat visszafordítható!

Évek óta küzdök anorexiával, és ez a helyzet előidézte az eddigi legdurvább visszaesésemet. Mivel irányításmániás vagyok, borzalmas volt, hogy kicsúszik minden a kezemből, nem dönthetek arról, hova megyek, mit csinálok és kivel találkozok szabadidőmben, elveszett egy halom program, amire vártam, és dühített a tehetetlenség, a bizonytalanság, hogy mi lesz most, így hát megint elkezdtem nem enni, hogy meglegyen a kontroll illúziója. Jelenleg győzködöm az orvosomat, hogy ne küldjön kórházba az alacsony testsúlyom miatt, és képtelen vagyok kilépni ebből az egészből.

A depressziómnak sem tett jót, de sokkal rosszabb sem lett, csak most kevesebb dolog tereli el a figyelmemet, mint mikor emberek között voltam egész nap.

25. Ez egy érdekes kérdés. Én biológusként végeztem és munkám során is sokat foglalkoztam taplálkozással/takarmányozással.Sok szakirodalmat olvastam a témában és mivel én is pánikrohamokkal meg szorongással és állandó szomorúsággal küzdök nagyot változtattam a étkezési szokásaimon. Elhagytam a cukrot és a feldolgozott élelmiszereket. Mellette fementált termekeket és sok jughurtot keztem el enni. Nem akarom ezt tovabb ragozni de nagyon tudatosan és bélflórát építő módon táplálkoztam több mint fél éven át. Azon kívül hogy barmikor ehettem ha éhes voltam és nem híztam semmit nem figyeltem meg semmilyen változást a mentális állapotomban. Nagyon csalódott vagyok. És ezzel elveszítettem a hitemet is ebben az egészben. Már csak azért is mert a "baromi egeszséges" ételek többségétől folyton fájt a hasam ami szörnyű kellemetlen volt. Ami a legérdekesebb volt hogy probiotikummal is próbálkoztam hogy változatos bélflórám legyen így utána olvastam melyik készítmény tartalmazza a legtöbb baktérium törzset és elég nagy mennyiségben hogy meg is maradjanak. A biokult nevű probiotikumra esett a választásom. Kórházba kerültem tőle a bakterológiai osztályra! Napról napra rosszabbul lettem ahogy szedni kezdtem. Étvágytalanság, görcsök, majd hányinger, fejfájás és hasmenés majd ájultam is ha felkeletem így a lakason belül sem rudtam közlekedni. Nem akartam elhinni hogy ettől volt. De sajnos igen. Nem tudok magyarázatot találni rá. A bakterológián azt mondta az orvosom a probiotikumoknak semmilyen kimutatható pozitív hatasuk nincs csak meggazdagszik aki gyártja felesleges szedni őket. Inkabb maradjunk a jkghurtnql tejfölnél túrónal és a savanyukaposztánál. Én ennyit tudnék hozzáfűzni a dologhoz a saját tapasztalataim alapján.

:(