Lehetséges, szociális fóbiám, paranoiám, OCD-m és depresszióm is van egyben?

Megnéztem egy csomó leírást és több betegséget is felismertem.

A szociális fóbia tuti, ugyanis nem merek telefonon beszélni, félek, hogy elakadok, ha mások előtt eszem, nem tudok ellazulni, zsibbadok, remeg a kezem, mindig figyelek, hogy mit szólnak hozzá mások, hogy eszem, meg persze, hogy ne vegyék észre, hogy szorongok, az üzeneteimre alig tudok válaszolni, kb két hetente veszem rá magam, akkor is egy muszáj helyzetnek érzem, ha bárkivel beszélnem kell, aki nem a legközelebbi rokon, akkor mindig gombóc van a torkomban és minden beszélgetés, vagy alap társadalmi tevékenység után még egy hetet rágódok, hogy minden jól ment-e. És még sorolhatnám, lényeg, hogy minden kínos és erős szorongással jár, mintha mindig lámpalázam lenne. Pedig nem is vagyok befelé forduló típus.

OCD: csikorgatom a fogam, kaparászom magam egész nap, olyan kisebb tevékenységeket végzek, ami kielégítő, de feleslegesek, nem tudok róla leszokni, sokszor beragad egy mondat vagy gondolat a fejembe, amire már rég nem is gondolok de azért mondogatom magamban.

Paranoia: a szoc. fóbiához hasonló, csak ilyenkor nem a társadalmi szituációktól félek, hanem elkerülhetetlen helyzetektől, pl ha lassít mellettem egy autó bepánikolok és rögtön védekezésbe kapcsolok. Vagy bebeszélem magamnak, hogy én biztos el vagyok átkozva, azon gondolkodok ki tette, hogy lehetne vissza csinálni, vagy hogy a családtagjaim csak egymást szeretik és engem valamiért nem.

Jó nehéz ezeket a gondolatokat elsöprögetni, mert ez is frusztráló érzést ad. Meg nagyon félek attól is, hogy megbolondulok és gumi szobába zárnak vagy ilyesmi.

Ezek után a depressziót ki sem kell fejtenem, állandó hányinger, gyengeség, gyomorideg, hipochondira, félelem, nem foglal le semmi, semminek nincs értelme, nem leszek soha boldog és hasonló gondolatok.

Bocsi ha hosszú lett. Nagyon nagy lehet a baj ?