A depresszió, a személyiségzavarok es a szorongás/kenyszerbetegseg kialakulása szerintetek mennyire múlik a genetikan, életkörülményen, gyerekkori traumákon, es a saját vilagnezeten?

Sajnos nekem mind a 4ből kijutott, a pszichiáter 5 féle mentális zavart állapított meg nálam. Kényszeresen elemzem magamat is es úgy érzem muszaj rájönnöm, hogy miért lettem ilyen. Sajnos a családban volt több depressziós apai ágon, anyai agon alkoholisták... az apámat az egyik legbetegebb embernek tartom, akivel valaha találkoztam. Gyerekkoromban értek traumák miatta is, de közel sem annyi, mint pl. az anyámat az elmebeteg alkoholista apja miatt. Ennek ellenére neki soha nem volt szüksége szakember segítségére, bar a gyereknevelesről fogalma sincs az biztos es képtelen felém érzelmet kimutatni, ellenben mások fele nagyon is... En mar óvodásként nagyon nagyravágyó voltam es éreztem, hogy az en életemnek másnak kell lennie, mint az átlag, a depressziom miatt viszont sajnos sok mindenről lemaradtam, mar ettől az érzésétől önmagában öngyilkos akarok lenni. A pszichológus par alkalom után úgy érzem felesleges a helyzetemben. Semmilyen irányba nem indultunk el, szerintem túl sok vagyok neki. Annyira összetett a helyzetem, hogy úgy érzem szeretném megérteni, hogy miért kell 5 fele mentális betegséggel, barátok es kapcsolat nélkül teljesen magányosan élnem, amíg nem lesz elég bátorságom ahhoz, hogy véget vessek neki.