Minek éljek? Semmi értelme teljesen egyedül érzem magam.
Figyelt kérdés
2020. aug. 23. 19:04
1/7 anonim válasza:
Mindenkinek van egy saját keresztje amit cipel, élete során. Biztos más is gondolkozott így abban az adott szituációban. Te is túl leszel rajta, bármi történt is.
2020. aug. 23. 19:10
Hasznos számodra ez a válasz?
2/7 anonim válasza:
Valaki elment? Valaki elküldött?
Ezek szerint nem ő az igazi!
Keress tovább, mert mindenki megtalálja az igazit, aki keresi!
Ami eddig volt, szép volt, jó volt, ennyi volt. Keress tovább.
2020. aug. 23. 19:16
Hasznos számodra ez a válasz?
3/7 A kérdező kommentje:
Nem párkapcsolatról van szó, 23 éves vagyok barátom még nem volt, tudom elég szánalmas, de én most nem emiatt vagyok magam alatt. Az egyedüllétet arra értem, hogy míg másnak van anyja, apja nekem nincs, senkinek sem tudom elmondani a szomorúságomat, vagy az örömömet, senki nem hív, nem keres, nem érdeklődik.
2020. aug. 23. 19:24
4/7 anonim válasza:
Sajnálom, ha még egyetemista vagy, akkor a diáktársaid között, ha dolgozol, a munkatársak között kellene egy kicsit többet forognod, keresni velük a kapcsolatot, közös program, kirándulás, mozizás, vagy elhívod valamelyiket, hogy gyere meghívlak egy fagyira... hasonló módon lehet először társaságot keresni, szerezni. Majd idővel kialakul közülük 1-2 személlyel egy közelebbi, szorosabb barátság, akikkel majd személyesebb dolgokat is meg lehet beszélni.
A magányos élet nem fog megváltozni anélkül, hogy te magad nem nyitnál mások felé. Neked kell keresni a többiek társaságát, ha nem akarsz magadra maradni. Márpedig nem akarsz!
2020. aug. 23. 19:50
Hasznos számodra ez a válasz?
5/7 anonim válasza:
Sajnálom, hogy szüleid már nincsenek veled. Valóban fiatal vagy még. De az élet megy tovább, ezt a helyzetet osztotta neked a sors, innét, ebből a helyzetből kell tovább lépned.
2020. aug. 23. 19:52
Hasznos számodra ez a válasz?
6/7 anonim válasza:
Ha van hobbid, próbálj meg azon belül ismerkedni.
2020. aug. 23. 20:42
Hasznos számodra ez a válasz?
7/7 anonim válasza:
Az első hozzászóló vagyok, sajnálom, hogy nincsenek szüneleid. Próbálj pozitívan (még ebben az embertelen helyzetben is) hozzá állni, én is voltam úgy (bár ez nem pont ugyan az a helyzet), hogy depressziós voltam és stb. De próbáltam nyitni mások felé és mára már sokkal több barátom van mint amennyi akkor volt. Változni vagy változtatni, soha se késő. :)
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
