Magány? Önbizalomhiány? Kimerültség? Esetleg mind egybevéve? Nem tudom.

Januárban szültem, s mostanra eléggé kimerültem és ezzel párosult a magabizonytalanság is.

Ha megyek az utcán, s szembe jön velem egy olyan nő, kiből árad a magabiztosság,kellemes külsővel rendelkezik, nagyon ápolt, szép és vidám, akkor engem elfog a sírhatnék állapot.

Eddig nem volt ilyen sosem.. Az elmúlt hetekben kezdődött.

Természetesen én is figyelek arra, hogy ne legyek igenytelen. De nem tudom, hogy miért érzem azt amit.

Szükségem lenne "Én időre"?

Nagyon szeretek a babámmal lenni, minden perc megéri vele. Nem vagyok boldogtalan, sokat szórakozunk,játszunk a picivel, főleg, hogy mostmár stabilan ül és áll.

Egyetemista is vagyok, a héten kezdődtek az oktatások. Heti 3 órám van 3 különböző napon. Mai nap is bent ültem az előadáson és nagyon elveszettnek éreztem magam.

Férjem sokat dolgozik reggeltől estig, vele egyelőre erről nem tudok beszélni, max.hétvégén. Ezért gondoltam, hogy most ide írok.

Ezt hívják magánynak? Nem értem, hogy érezhetném magam magányosnak, ha folyton együtt vagyok a babánkkal?

Válaszotokat előre is köszönöm.

(Elnézést, ha kissé zavart, magam sem vagyok tisztában jelenleg az érzéseimmel).