Meselnetek a tulevessel kapcsolatos tapasztalatotokrol?

Nekem a családom az a klasszikus semmi cukor, semmi csipsz, biokajó típus.

Kistiniként sokszor éheztettem magam, féltem mindenféle zsiradéktól, olajoktól, adalékanyagoktól, cukortól, édesítőktől.

Gyorskaját talán 2 alkalommal ettem, de ki is hánytam annyira ideges voltam.

Amint volt zsebpénzem, titokban elkezdtem "bűnözni", azonnal rákattantam az édességekre, nasikra. Minél műbb, színes-szagosabb volt, annál jobban vonzott.

Amikor elköltöztem otthonról elszabadult a pokol.

Szinte csak üres kalóriát ettem, de semmi főtt étel, semmi tartalmas, csak kávé, csipsz és édesség, de az nyakló nélkül.

2-3 évbe telt, hogy kicsit helyrerántsam magamat.

De mai napi az ilyen kásafélék, vega cuccok a másik irányba löknek el, elezdek nem enni, mindent egészségtelennek érzek, koplalok.

Aztán pár hét múlva a legyengüléstől bedepizek, állni se tudok és akkor elkezdek zabálni...

Nálam az a kulcs, hogy tilos anyáméknál meg úgy egyáltalán ilyen reform cuccokat enni, és engedek magamnak egy kis édességet.

Anya szerint ezzel mérgezem magam, de elmehet a fenébe.