Nem látom a kiutat, mit tegyek?

Elegem van az életből. 22 leszek hamarosan. Nem akarok öngyilkos lenni, a körülöttem lévők miatt. De nem bánnám, ha elütne egyszer a villamos, valaki belémkötne és lekéselne, vagy egyszerűen halálos beteg lennék. Az általános közérzetem jó, tudok nevetni, elvagyok, de sehova nem tart az életem, diplomám sose lesz, bármibe belekezdek pár napig csinálom élvezem és vége is van. Nem szeret senki. Nincsenek barátaim, egyet leszámítva, de vele is marha ritkán tudok találkozni. Barátnőm 10 óta nem volt, csak futókalandok, mert vagy én kioffoltam őket, vagy engem offoltak ki a teljesítményem miatt. Ráadásul jól se nézek ki. Vékony vagyok, már a hasam is zsíros. Legalább magas vagyok, szóval amíg rajtam a kabát kesztyű addig oké. Büfészakra járok, mert elkezdtem valamit ami érdekelt, de egy hét után abbahagytam mert nem ment és átjelentkeztem máshova, mert kell a diploma, ősök erőltetik. Emellett csinálok egy OKJt, mert van valami amihez értek és kell a papír de nem tudom elképzelni, hogy meg tudok élni, tehát valószínűleg 40 év múlva, egy lepukkant mekiben szendvicseket pakolva, egyedül, addigra elhízva fogom végezni. És még lehetne részletezni a további bajokat de sose érnék a végére. Szorul a hurok keményen, és nem látom mi lesz. Tényleg arra vágyom, derüljön ki rákos vagyok, és legyen egy évem hátra és vége. Utálok élni. De gyáva vagyok, hogy én magam véget vessek neki.