Ha egy problémát feltárok egy pszichológus előtt, nem tűnök szánalmasnak?

Nagyon megertelek, Kerdezo.

Leirom a sajat esetem, hatha segit. Mar egy ideje jartam pszichologushoz, amikor meg mindig nem tudtam beszelni arrol, hogy miert nem akarok parkapcsolatot kialakitani. Volt egy jol iranyzott kerdese: miert nem szeretnek errol beszelni? Ekkor jottem ra, hogy szegyellem magam, hogy olyat eltem meg traumakent, amin masok szo nelkul atsetalnak.

Ezutan a felismeres utan vegul a pszichologusomnak mondtam el eloszor kb 20 ev utan, hogy mi tortent es en arra hogyan reagaltam, es aztan evekig nem tudtam kimaszni belole (es a mai napig megvan ennek a hatasa). Utana beszelgettunk arrol, hogy miert nem akartam elmondani. Erre mondta: mindenki mast el meg traumakent. Nem megy mindenkinek minden ugyanugy.

Tehat nincs abban szegyen, hogy valamit nem tudsz egyedul feldolgozni, amit masok konnyeden megtesznek. Erzekenyebb vagy ezen a teruleten. A pszichologus meg tud segiteni.

Meg egy dolog: a pszichologust eloszor egy konkret krizis feldolgozasa miatt kerestem fel. 5 alkalom utan mar ugy gondoltuk, hogy mar magam is meg fogok tudni kuzdeni vele. Tehat lehet, hogy neked is csak nehany alkalom szukseges, ami iranyba allit :)

Amiota azzal is atleptem a sajat hatarom es elkezdtem pszichologushoz jarni, minosegi valtozas van az eletemben. Most mar az eletem legjobb dontesenek tartom, hogy felkerestem. Tudom, konnyu azt mondani, hogy nincs szegyellnivalo elotte, de amikor ezen sikerul atlepni, csodak tortennek :)

Sok sikert!

Igazából alig van olyan ember, akinek ne volna szüksége néha egy kiadós beszélgetésre egy szakemberrel, még akkor is, ha a mentálisan legegészségesebbek közé tartozik.

Nekem is számos olyan életszakaszom volt, amikor jól jött (vagy jól jött volna) ilyen segítség.

Ők ezért vannak, a pszichológus biztosan nem tartja szánalmasnak azt, hogy valaki egy problémával hozzá fordul, másnak meg semmi köze ahhoz, hogy te miért és mivel mész oda.