Ha valakinek vannak önmagával gondjai (gyermek korból eredő dolgok, alkoholista szülő..), ő ne is reménykedjen normális párkapcsolatban?

Attól mert anyád apád alkoholista volt, te még lehetsz boldog. Miért csesznéd el az életed két hül*e miatt, akik már nem is az életed részei.

Ha boldogtalan van, lépj ki a kapcsolatodból. 40-es nők, férfiak rendszeresen keresnek párt társkeresőkön is, sokan ekkortájt lépnek ki felnőtt gyerek mellett a rossz házasságukból.

A terápia meg olyan, hogy akár 1-2 alkalom is segíthet, csak legyél nyitott, és jó szakemberhez menj. A jelennel, és a jövővel foglalkozz, legyen hobbid, jó munkád, olvass sokat, és ne rágójd a múlton. Ami volt, elmult. A jövőt kell jobbá tenni. Boldog, hosszú élet várhat még rád.

De egy komoly mentális problémákkal küszködő ember mellett még egy átlagos ember sem lehet boldog, így ha pároddal te sem vagy az, hagyd el őt.

Szerintem túl van misztifikálva a pszichológusok képessége és a terápiák. Jó esetben nem ártanak, de csodákat nem szabad várni, ők is emberek a saját problémáikkal, múltjukkal. Szerintem az ember saját magától is tud fejlődni, persze némi önismeret, akarat, türelem is kell hozzá, de főleg pozitív hozzáállás.

Apám sörösüvegekkel dobált kiskoromban + minden szarnak le voltam hordva. Azt nem mondom, h jól esett, de továbbléptem. Normális kapcsolataim voltak. Az élet túl rövid ahhoz, hogy 40 évesen azon görcsöljünk, h mi volt 20-30 éve. Nem kell elfelejteni, nem is lehet, csak nem mindig a múlton kell kattogni. Ami történt, megtörtént, de a múlt elmúlt. Előre kell nézni, nem hátra.

Érdemes elgondolkodni, hogy az autókban mekkora a szélvédő, és mekkora a visszapillantó tükör.

Na a gondolkodásodban is ezt az arányt tartsd be.

"Régebben voltam néhánynál, de egyik se volt jó, ezért is adtam fel."

Na látod, ez a baj a pszichológusokkal, pontosabban a páciensekkel. Ha már voltál 3-4 helyen, és senki nem volt jó, akkor csak magadon tudsz segíteni, mert rajtad idegen ember nem segíthet ezek szerint. Egyikőtök sem xar, de nem működik neked ez, hogy másik emberrel elkommunikálj.

Amíg saját magaddal nem rendezed a problémákat és a múltból élsz , nincs szakember ae aki segítsen neked, értem ezt miindneféle rosszindulat nélkül. Nekem is sz@r gyerekkorom volt, anyám ott hagyott a két testvéremmel, apám ivott, mikor le tudta tenni a piát, összejött egy nővel , aki fontosabb volt neki mint mi és folyamatosan ellenünk hangolta. Sok nehéz évünk volt, de annak ellenére hogy mai napig bennem vannak a sérelmek okozta hegek, nem a múltbéli dolgokkal foglalkozok. Pontosan probalok tenni ellene , hogy ne kerüljek soha többet hasonló helyzetbe . Próbálj meg magaddal törődni és időt adni, és lehetőleg olyan emberekkel legyél körülvéve , akik lelkileg feltöltenek , megerősítenek és szeretetet adnak.

28/L

8-as válaszoló vagyok. Nekem is volt hasonló . Akármennyire is nehezemre esett meg kellett tanulnom önfegyelmet gyakorolni. Az elején borzasztó nehéz volt, de most eljutottam arra a szintre , hogy tök lazán tudok kezelni mindnet. Mondjuk a munkahely váltás is sokat segített.

Türelmetlen vagyok mai napig, de igyekszem visszafogni magam, mert nincs értelme minden apróságon mérgelődni.