Hogy lehet megbékélni a Borderline diagnózissal? Engem padlóra küldött, mikor meghallottam, hogy személyiségzavaros vagyok.

A személyiségzavar nem egyenlő azzal, hogy konkrétan a személyiségeddel van valami probléma. Hanem egy traumára való reakciót jelent, rossz megküzdési és védekezési stratégiák tárházaival. Ezek leépítését, és az új (nem önbüntető) megküzdések megtanulását segíti a terápia.

Senki sem tehet arról, hogy traumák érték. Megnyugtatlak, a depresszió, a szorongás és a ptsd általában a személyiségzavarral együtt jelennek meg (komorbid zavarok), ritka esetekben különállók csak. Arról viszont tehetünk, hogy feldolgozzuk ezeket a traumákat.

Bocsánat látom lettek elgèpelèsek benne.

A 22-es 23-as is jól esik, szeretnèm èn is így hinni. De iszonyatosan nyom a külvilág megítèlèse, egy éve olvasgatok hát olyan szinten húz le már már ez adja a depressziómat, a legdurvább megbèlyegzès a vèlekedès, miközben azt is tolja a világ hogy legyünk önmagunk meg 2021ben már had ne mondjam mi minden lehetsz csak éppen érzelmi sérült nem és mint valami szörnyeteg menekülnek... Iszonyat nagy teher, és nem lehet meg sem érhetni a "normális" emberekkel, és a legroszabb hogy nem is akarják

A gyógyulás első lépései szerintem, hogy lásd be, hogy bajod van, és tudd meg, hogy mi is a bajod pontosan. Úgyhogy emiatt nagyon is hasznos, ha kiderül rólad egy pontos diagnózis. Ismerek valakit, aki teljesen egyértelműen borderline-os, meg is kapta már a diagnózist régebben, sőt szegény épp most is a pszichiátrián fekszik, de foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy ez nála téves diagnózis, őneki csak depressziója és ptsd-je van, és a visszatérő súlyos problémái abból erednek, hogy mindenki látja rajta, hogy ő milyen sérülékeny, és ezért őt mindig mindenhol bántják. Egészen elképesztő paranoid mértékig képes hinni ebben, bántásokat vél felismerni teljesen ártatlan, mindennapi gesztusokban, és előbb-utóbb minden emberi kapcsolata vérig sértődéssel és szakítással végződik.

Amíg az ilyen ember nem látja be, hogy az ő fejében kell keresni a problémát (és a megoldást is), addig esély sincs a gyógyulásra. Ebben pedig szerintem sokat segíthet egy diagnózis.

A sajtóban írt hülyeségeket pedig tényleg próbáljátok elfelejteni. Nekem két borderline-os barátnőm is volt (meg egy harmadik, aki gyaníthatólag szintén bordi volt), mind tök értékes, nagyon szerethető emberek voltak, csak téves módon próbálták megoldani az életben felmerülő problémáikat. De ez az emberi értékükből nem von le semmit a világon. Ráadásul egytől egyig tök érdekes, jó fej társaság voltak.:)