Gyógyszer mellett is lehet az illető depressziós? Létezik, hogy a betegnek semmi antidepresszáns nem hat?

Ugyanilyen bajban vagyok.

En szedek egy antidepresszanst, de ugy erzem igy 1 ev elteltevel, hogy kezd kimenni a hatasa... Doki annyira nem hisz ebben, azt mondta nekem kell megvaltoznom, amiben igaza van.

Oszinten sokan azt hiszik, hogy az antidepresszansoktol boldog leszel. Ez kizart. Ez nem valami stimulans, azok tesznek euforikussa. Az antidepresszansok csokkentik a depresszio bizonyos megnyilvanulasi formait. Ezt ertsd ugy, hogy pl. eddig rosszul erezted magad, most meg mindig majdnem ugyanolyan szarul erzed magad, de mar nem annyira. Na aztan ezzel aztan mennyivel vagy elorrebb? Sokkal nem. Vagy peldaul eddig ment a hasad minden reggel, most mar nem megy.

De boldogsagot antidepresszanstol meg nagy megvaltast ne varjal, ezek nem azok a szerek. Drogba meg rovidtavon lehet menekulni, de aztan csinalod hetekig, honapokig, es hova jutsz vele? Max oda hogy fuggoje leszel, de nem szunnek meg a problemaid, a szemelyiseged.

Engem mar minden doki feladott, nem igazan latnak engem szivesen, meg is ertem oket.

En mar mentem tarsasagba, voltam termeszetben, csinaltam dolgokat amik erdekeltek, elfoglaltak, de a vege mindig ugyanaz.

Megunom oket, nem lesz kedvem hozzajuk, nem leszek toluk boldog.

En nem akarok gyogyulni, meg akarok halni. En mar nem latok ertelmet ebben az eletben.

Vegezzek a diplomaval? Minek? Azert hogy bekeruljek a gyartosorba, hogy 20 eves letemre ledolgozok 40 evet? Es ennyi az eletem? 40 ev munka? Jo esetleg eszek pizzat meg jot nevetek emberekkel, de nekem ez olyan ures...

Ez pedig szembenall az egesz pszichiatria meg pszichologiaval. Ezzel nem lehet mit kezdeni.

Ugy erzem, hogy en a kelletenel tul sokat gondolkodtam az eleten, es ez ilyen tiltott torvenyekbe tartozik igy nemtom az eletben. Ezen nem lenne szabad elgondolkodni. Nem kene rajonni az igazsagra, hogy az egesz ertelmetlen. Nem kene ezt megerteni. Ugy erzem mintha az evolucioban a tudatom kialakulasa soran en egy olyan fejlodesen mentem at amin nem lett volna szabad mert nem eletkepes. Masokat sehol nem latok igy elgondolkodni ezen. Nem ertik mirol beszelek, csak en ertem. Es nekem ezzel igy nincs kedvem elni.

Szoval a lenyeg, hogy most mar rajtad a sor, hogy megvaltozz magadtol.

Erre ket valasz van.

Meg akarsz gyogyulni, meg fogsz, csak idovel. Itt tenyleg aki akar, az meggyogyul (persze kivetel az eros mentalis betegseg pl skizofrenia)

Vagy nem akarsz meggyogyulni. Ezt meg te dontsd el magad, hogy milyen utra visz.

Első válaszoló, tökéletesen megértelek. Én csak akkor jöttem rá, hogy az élet voltaképpen teljesen értelmetlen, miután depressziós epizódom lett. Hiába vagyok tünetmentes jelenleg klinikai értelemben, a filozófiai (nihilisztikus) gondolkodásmód, amit magával hozott, sosem múlik el. Már nem tudom abba a tudatba ringatni magam, hogy az életnek van valami célja, mert megtapasztaltam, hogy ez csak azon múlik, hogy valaki el tudja-e ezt hitetni magával. Ha egészséges vagy, akkor nem gondolkozol el azon, hogy van-e értelme mindennap felkelni és elmenni hét napból ötöt dolgozni; az életed legjobb éveit és a napod legjobb óráit odaadni egy vállalatnak/főnöknek némi alamizsnáért, hogy végül meghalj, miközben szabadnak születtél, de te, mint ember vagy az egyetlen faj a Földön, aminek fizetnie kell azért, hogy életben maradjon.

Engem is őrültnek néznek, nem értenek meg. De az az ő mércéjük. Nem tudják úgy látni, ahogy én.

Pontosan, ahogy írod: Nem kell(ene) képesnek lennünk felismerni a saját létünk értelmetlenségét, akkor boldog tudatlanságban tudnánk élni. Van, akiknek ez sikerül, van, akiknek nem.

1-5 ös teljesen igazatok

Van én is 45-50 éves koromig az T hittem hogy minden

Oké jobb lesz a xxi század

De tévedtem most 55 évesen

40 év munka után márnem tudom élvezni a Z életet még 6 évet kell dolgozni de nem tudom

Lesz e erőm idegem hozzá

Depis szorongó vagyok

Teljesen kiábrándító ez a világ sokszor bár csak ne ébrednek fel

Üdv

Tisztelt 7es mennyi idős vagy

És mikor kezdődött a probléma?

Nekem 48 évesen 7 éve lett fülzúgás magas mély hangok

Állandóan onnan folyamatosan

Kezdtem szorongani negatívan

Látni mindent leszoktam a filmekről zenéről hírekről

Semmi hírt nem nézek meg mert csak jobban szorongok

Utálom a magyar műsorokat

Semmi nem érdekel mi történik

Itt csak úgy vagyok nem örülök

Semminek sajnos a gyógyszer

Sem segített majdnem függo lettem nem iszom egyáltalán

És nem dohányzom azt hittem jobb lesz így az élet de tévedtem azt mondják szigorú vagyok önmagamhoz azért nem tudom élvezni a Z életet

Nem tudom megváltoztatni magam

Látom sajnos sokan vannak így

Csak a végső megoldás segít???

Üdvözlettel

Egy sorstárs

8/

38 és mindig azt érzem,hogy lekések mindenről ezen is folyton szorongok.Pont ma beszéltem barátommal de kb hülyének néz mikor felkerül szóba a depresszió,egy ideje nem dolgozok de azért van megtakarításom szerinte én csak mondom,hogy fogok majd dolgozni de lehet soha nem fogok meg csak tenni kell én lusta vagyok elhiszem ezt a depresszió dolgot.Mondtam neki nem kívánom,hogy a helyemben legyen.

Fogok dolgozni csak semmi kedvem olyat csinálni ami csak a létfenntartásról szólna mert akkor még jobban magam alá kerülnék.Egy ideje fűl zúgásom nekem is van bár én leszarom így nem idegesít van mikor van van,hogy erősebb van,hogy halkabb ha keveset pihenek kicsit erősebb van,hogy lehet nincs is.Aztán a bal szememmel is probléma van pár éve ödémás lett és nem szívódik fel sehogy sem bár az a fura minden a baloldalamon van bal szem,bal fül mert a jobb fülem sosem zúg.Én nézek filmeket mert úgy érzem megőrülök ha nem nézek de annyira átélem az érzelmeket meg a film tartalmát,hogy utána azért vagyok magam alatt mert a filmben minden milyen jó meg izgalmas az élet meg fos unalmas,bár tudom,hogy ezek csak filmek és a szereplők sem olyanok életben de nekem így jön le és szarul érzem magam utána,de amíg nézem kikapcsol.Most pl játszok egy játékkal régen végig játszottam ez most egy felújított verziója de úgy bele mélyedek,hogy addig nem is agyalok és jó érzés kikapcsolni mert én folyton agyalok nem tudok leállni,de ugye mikor kilépek megint jön a szar.Van mikor elmegyek ismerősökhöz beszélgetni akkor megint érzem magam valakinek de utána megint padló.Én baleseteztem anno és azután kezdődött ez a dolog 2011-ben elkezdtem fotózni előtte nem is érdekelt sokat fotóztam de ma már az is ritkán köt le vagy próbáltam tárgyak által boldogságot vásárolni de már az sem működik.Szóval most az antidepresszánst ajánlották,hogy lehet pár hónap és már jól is leszek de félek,hogy ez nem így megy meg még ugye mellékhatások.

Én sem iszok meg nem is dohányzok de utálom is ezeket szóval nekem nem kéne amúgy sem.Sajnos én sem tudok változtatni magamon ilyenkor jönnek a pozitívak,hogy nem is akarom,meg lusta vagyok meg sorolhatnám mert,hogy az milyen könnyű.Viszont így én sokáig nem akarok élni se barátnő se szex se semmi amiért érdemes lenne élni.

8as vagyok nekem van munkám

De már 40 éve dolgozom és még

6 öt kell úgy hogy 4 év lejon

A tengelyen töltött évek miatt 55 évesen már az zavar

Hogy addigra már lehet hogy

Hulla leszek vagy teljesen

Depis szorongó roncs így is

Már alig bírom idegileg

Hiába dolgoztam semmi értelme

Nem tudom élvezni az életet

Már most sem hát még később

Üdv