Kilátástalan a jövőm? Nem lesz normális nyugdíjam? Van így értelme élnem?

Próbálom sarktva írni a lényeget. Sajnos lelki betegségeim miatt folyamatosan késésben vagyok,későn kerültem vissza iskolapadba, későn tanultam..Ami azt jelenti 24 évesen szeretem érettségit, dolgoztam összesen 1 évet, majd egyetemre felvételiztem, hamarosan szakdolgozat jön, de nem programozásban képzelem el a jövőm, sajnos sok tantárgy mellett nem tudtam rászánni az időm sem munkára mellette (kihullottam volna), sem pedig a programozásban lévő elmélyedésben,hogy azt megérthessem, igy ezeket tantárgyakat egy kettesre tudtam abszolválni.

Közben lett egy csodaszép párom, aki mára már a menyasszonyomnak tudhatom.Igen ám, de mire dolgoznék (ha sikerül az egyetem, ha nem) 29, 30 éves lennék. Mára változtam lelkileg annyira hogy van cél,van kiért élni. De a nyugdjkorhatár jelenleg 65, valószínű lesz bővitve a kiürült államkassza miatt. De akárhogy nézzük, a dolgozott évek számában sokkal nagyobb lemaradásom van,mint akinek jobb lelki élete volt, és a ledolgozott 35 évért kb éhbér nyugdijat fogok kapni. Kilátástalannak érzek mindent, bármint kezdek, egyszerűen az évek miatt minden szempontból lemaradásom van.

Mit tudtok tanácsolni? Tényleg kisiklott az életem? Vagy nem lesznek boldog nyugdijas éveim azzal a nővel, akit szeretek? Nem akarok teher lenni, és szegénységben témferegni a balf*szságom miatt.

Köszönöm előre is..

28F