Segítség, mit tegyek, hogy feldolgozzam ezt?

Újból felriadtam egy rémálomból és ugyanolyan zaklatott vagyok mint akkor amikor történtek az ezekben az álmokban visszatérő esetek.

Le sem merem írni, félő, hogy nem marad fent, olyan kegyetlen. Ha megtudjátok hát tenni, kérlek adjatok inkább tanácsot mert nem tudok senki máshoz fordulni ezzel és most is folynak a könnyeim, olyan kétségbeesett vagyok.

Mindig is voltak kisállataink akik minden fialásnál túl sok kölyköt hoztak a világra. Közülük egy, esetleg kettő maradhat életben. Utóbbi években már annyi sem, ha az "elődjeiknek" nem esik közben baja. Apa távolítja el őket mindig amikor nem tartózkodom otthon de csinálta már úgy, hogy tudtam róla éppen mi folyik. Könyörögtem olyankor neki, ne tegye, a zokogást sem vette figyelembe mondván hogy nem tudunk ennyit etetni. De emlékszem hogy néztek ki a kölykök, a hangokra amiket kiadtak, meg a csattanásra. Pár óra az élet, annyi volt.

És apát látszólag fel sem zaklatja, most sem tesz semmit a megelőzésére. Én viszem ivartalanítani a nőstényeket majd. Fogalmam sincs, hogyan felejthetném el ezeket. Ha elfelejteni már nem is tudom, miért tör rám az emlékük ugyanolyan fájdalommal? Apát sem tudom már jó emberknek látni, hiába vannak jó tulajdonságai és megtesz sok mindent értünk.