Hogyan segíthetnék az öcsémen? Elkeseredett vagyok.
18 éves öcsém másfél éve nagyon magábafordult, azóta ilyen a helyzet:
Teljesen besötétített szobában ül egész nap, videókat néz vagy gitározik.
Vagdossa magát.
Hazajön, néha nem köszön, néha nincs kedve válaszolni egy egyszerű kérdésre, és inkább kimegy a szobából.
Kézzel beütötte az ajtóüveget. Ollót vágott a combjába. Szétkaszabolta késsel az egyik ajtót, egy másikat betört. Több helyen rongálta meg a plafont.
Pszichológushoz rövid ideig járt, majd kijelentette, hogy idióta és már nem jár.
Mi nagyon türelmesek vagyunk vele. Anyukám próbál megtenni mindent - nyilván néha elege lesz. Tesóm nem hajlandó mondani semmit magáról.
Próbáltam vele kedvesen és megértőek beszélni vele. Hogy mondja el, ha valamit szeretne. Fizetik neki anyukámék a pszichológust, ha azt segítségnek érzi. Mondja el, hogy tudunk segíteni.
De semmire nem mond semmit. Csak ül csendben és gitározik.
Szembesítettem vele, hogy ez nekünk így rossz, aggódunk érte, mondjon valamit. Szerinte 'ez a mi bajunk'.
Legutóbb azt mondtam, nem hagyom békén, mert ez nekünk is rossz és miatta rossz. Összeverekedett velem és arcontérdelt.
Nem engedi, hogy segítsünk.
Ezt a választ nem tudom hova tenni.
Kérlek írjatok, ha tudtok segíteni. Köszönöm.
válasza:Hülye gyerekkel nem lehet és nem is kell semmit csinálni.
EZ is csak egy figyelem felkeltés, azt akarja hogy ráfigyeljetek.
Úgyse tesz olyan kárt magában ami ártana.
válasza: válasza: válasza:Egészen nyilvánvaló, hogy komoly baja van. (Nem tudom, ennél mi mutathatná jobban, hogy komoly baja van, talán ha felgyújtaná a házat vagy megölne valakit.)
A szomorú az egészben az, hogy végre egy család, amelyik még hajlandó is segíteni a beteg családtagnak, erre richtig a beteg családtag nem akarja, hogy segítsenek neki...
Az, hogy valaki egy-két alkalommal tönkretesz dolgokat, még nyilván belátható, megengedhető, de hogy ezt rendszeresen csinálja, az már nem. Az végképp nem megengedhető, hogy fizikailag bántott téged.
Felajánlottátok neki a terápiát, szeretettel és elfogadással fordultok felé, ő ezzel nem tud mit kezdeni. Ilyen esetben én biztos, hogy büntetést helyeznék kilátásba. Ha összetör vmit, akkor fizesse ki. Ha vkit megbánt, kérjen bocsánatot. Attól még, hogy nyilvánvalóan nagyon szenved és saját magát is bántja, attól még nem oké, hogy egy olyan környezetben így viselkedik, amelyikben amúgy segítséget ajánlottak fel neki!
Mindegy, ismételgetem magam, de tényleg menjen el terápiára vagy menjetek el együtt családterápiára (ez lenne a legjobb!!) vagy ha ezek nem működnek, akkor fájó szívvel egy időre meg kell "szabadulni" tőle.
Apukád is veletek él egyébként? Te fiú vagy lány vagy?
Szüleim még kisgyerek korunkban elváltak, Apával csak ritkábban találkozunk, de renddzeresen.
Én lassan 20 éves fiú vagyok.
Köszi a választ utolsó!
Tényleg próbálunk segíteni. Lehet rosszul csináljuk, lehet nem így kéne, de próbálkozunk. Ő meg néha csak gúnyosan és lekezelően nevet vagy mosolyog, néha pedig még ennyi reakciót sem mutat, mikor beszélünk hozzá.
Türelmesek voltunk/vagyunk. Próbálkozunk. Általában csak nagyon kedvesen és óvatosan. De hát ha semmit nem kapunk vissza, mihez kezdjük? Tényleg nincs már ötletem. :(
válasza:Ő szerintem nem látja teljesen, mennyire rossz a helyzet. Ő is próbált már vele szépen nyugodtan kedvesen beszélni, hogy aggódunk érte. Az egész hatásos is volt.
De hát ritkán látja, tesómat nem lehet elérni kb sehogy, úgyhogy nem nagyon jön szóba.
válasza:Akármilyen szinten elismeri, hogy baja van?
Lehet tudni nagyjából, hogy mi volt a pszichológusnál?
Iskolába jár vagy dolgozik? Lehet vkitől vmi információt szerezni, hogy hogyan viselkedik?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!