Szociális helyzetekben való folyamatos bénázásra és szorongásra mi lehet megoldás?

Meg lehet és kellhet is a napi kiakadásokat beszélni, csak az a kérdés, hogy az tényleg van-e olyan fontos, vagy épp vannak-e más témák is, amikkel fontosabb lenne foglalkozni.

Ezt érdemes átgondolni. Mondjuk azért nem ártana, ha ebben a pszichológus is a segítségedre volna, elvégre ő lát kívülről, neki is kellene segíteni benne, hogy jobban tudd mérlegelni, hogy ez-e a legfontosabb épp.

Sok esetben ugyebár az is nagyon fontos része a terápiának, hogy miért nem az igazán fontos dolgokról akarsz beszélni, miért tereled el a beszélgetést más irányba.

Sőt akár nagyon is lehet szerepe a dolgok ilyen alakulásában, hogy akár öntudattalanul is, valamennyire te magad tereled el a beszélgetést más irányba, mert szeretnéd ugyan, ha megoldódnának a problémák, de közben meg mégsem akarod annyira megtenni a szükséges lépéseket. Persze ez csak találgatás, nem állítom, hogy így van, csak felvetettem egy lehetőséget.

Az biztos, hogy neked mindenképp sokat kell dolgozni a helyzettel és a pszichológus ebben csak segíteni tud. Ha pedig te már mindent megtettél és ő még mindig nem, vagy nem eleget/megfelelően segít, akkor érdemes lehet másikat próbálni, hátha jobban működik.