Egyedülálló kisgyermekes szülők, hogyan tudtok túllépni a régi kapcsolaton?

Először is nem igaz, hogy semmi esélyed, még kb-ra sem, max. ha tényleg ezt gondolod magadról.

Nehéz helyzet a tiéd, kétségtelenül, hagyjál magadnak gyászidőt, gyászold meg a kapcsolatotokat, a reményed összetörését, hogy gyermeked apjával éled le az életedet. Ez egy teljesen érhető trauma, én teljesen megértem, légy te is elfogadó, megértő és türelmes magaddal! Van a gyásznak a valahány lépése, fázisa, légy te is bátran dühös is, alkudozás, stb., nézz utána ennek, és mindegyik állapotban addig legyél, ameddig úgy érzed, hogy nem tudsz még továbblépni.

Negyvenéves kisgyerekes nőként még simán lehetsz bombázó főnyeremény, de totálisan megértem, ha ezt most te el sem tudod képzelni, mert annyira rosszul érzed magad, teljesen érthető okokból. Nem azt mondom, hogy most azonnal rohanj randizni, de ne temesd magadat és a nőiségedet, az biztos. Játszótéren is ismerkedhetsz facér apukákat, internetes oldalon is, de ne sürgesd és ne a másik vállán akard kisírni a veszteséged. Előbb gyászold meg annak rendje és módja szerint a férjed lelépését, így is rendes a részéről, hogy legalább a gyereke érdekli. Igazán sajnálom, hogy ebben van részed! Beszélj a kisgyerekeddel, kétévesen az ő szintjén már megérti, hogy anyu és apu szeretnek téged, de nem együtt, meríts belőle erőt magadnak, hogy ő milyen egy ártatlan és csodálatos lélek, ő adjon neked is pozitív energiákat, hogy újra virágozhass és találj olyat, aki méltó társad lehet a mindennapokban, ha eljön ennek az ideje! Őszinte részvétem a családi veszteségedért!