Borderline személyiség zavarom van vagy csak szimpla depresszió és alacsony önértékelés?

Szia, ezt sajnos csak egy jó gyermekpszichiáter tudja megállapítani, a gyakorisok nem fogják tudni, ez az orvosnak sem könnyű feladat. A kettő amúgy gyakran együtt jár, de lehet más is. Szerintem nem a diagnózis a legfontosabb, hanem, hogy megfelelő támogatást, segítséget kapj. Van, hogy az orvos/terapeuta sem biztos abban, hogy pontosan milyen személyiségzavar van a képben, (ha van,)de attól még tud segíteni. Vannak gyógyszerek is.

Fontos1: Nem minden szakember jó, vagy lehet nem passzoltok. Javaslat:ha 4-5 alkalom után is nagyon rosszul erzed magad vele, valts.

Fontos2: Pszichiáterhez, vagy aztán terapeutához, esetleg pszichológushoz (vagy ezek mixéhez) fordulni nem dilinyósság, nem gyengeség, nem vagy bolond. Ez szimpla felelős döntés amit meghozol a saját egészségedért és boldogságodért. Tapasztalt vagyok etéren, kérdezz, ha gondolod. Ha az embernek sérülései vannak, egy jó szakember sokat segíthet. Pl megerősít, hogy szerethető és értékes vagy. Ezt nem elég olvasni, vagy barinőtől hallani, ha melyen gyokerezo hiedelem, h nem vagy az, terapian szep lassan beledivodik tenylegesen…

Milyen feldolgozatlan traumára gondolsz? Az higy magadra haragítottad a barátaidat vagy ha még igazad is volt de megharagudtak rád az nem trauma. De legalább rájöttél magadtól arra hogy nem szabad kivetíteni a barátaidra hiszen nem ők tehetnek arról hogy rosszul érzed magad. Ha problémád van velük azt kíméletesen is meg lehet mondani.

És miért pont borderline? Csak azért mert a borderlineban is vannak depressziós fázisok attól még nem leszel te is az. Az nem ilyen egyszerű.

Valószínű simán depressziós vagy. Tudom milyen, nálam se egyfolytában van. De amikor rámjön akkor hónapokig tart.

Amúgy a korlátozások meg az higy minden hír a vírusról szólt sok embert deoresszióssá tettek mert világ vége hangulatuk lett vagy beszűkült az életük. Erre még ott van a továbbtanulás neked ami további stressz. Otthoni problémák is elmelyíthetik a depressziót, de amíg suliba jársz nem biztos hogy tudsz ellenük tenni.

Beszélgess a problemaidról valakivel mindenféleképpen. Szüleiddel, baráttal..Ha nem múlik el és még évek után is érzel ilyet akkor nem átmeneti a dolog és az antidepresszáns segíthet amit szakember ír fel de csak ha már diagnosztizált.

Szóval amit én írtam csak egy vélemény amit a tapasztalatom alapján írtam.

Akár borderline is lehet, meg nem is. Viszont ha bpd, akkor nem a feldolgozatlan trauma miatt az. Saját példa, hogy én a nárcisztikus, pszichopata (tényleg, nem csak én mondom) "exemre" tekintettem életem legnagyobb törésének, legnagyobb traumájának. Mindig is azt hittem, hogy miatta vagyok olyan, amilyen. Aztán erre párszor kitértünk a pszichológusommal, és ő mondta, hogy a borderline gyerekkorban alakul is, és eleve érzékenyebb téma volt már számomra azok, amikre az "exem" rájátszott, így nem csoda, hogy előhozta belőlem ezt a mentális betegséget. Plusz genetika is.

Szóval ha bpd, akkor sokkal régebbre kell visszatekintened. De nem kell extrémekben gondolkodni, én anyámat a mai napig jó embernek tartom, és habár sokszor viharos volt a kapcsolatunk, most jóban vagyunk. Mondjuk ezt lehetőleg ne egyedül tedd, hanem egy jó pszichológussal, klinikai szakpszichológussal.

Fekete-fehér látásmódom nekem sincsen. Az teljesen normális, hogy vannak emberek, akiket nem kedvelsz, és vannak, akiket meg sokkal jobban. Én is utálom az "exemet", a mostani páromat viszont imádom. A probléma (és a black and white thinking) az lenne, ha ugyanazt a személyt látnád rendszeresen szélsőségesen, a két véglet szerint. Szerencsére legalább ez a tünet rám se igaz, ez kéne még...

A többi utalhat borderline-ra, viszont mondom, ezt egy jó pszichológussal beszéljétek meg.

Ez sima depresszió. Én is érzek ürességet sokszor, mintha egyedül lennék a világban. Mikor minden jól megy akkor se érzem magam magam boldognak. Önbizalmam se sok általában, de ma már tudom hogy ez a depresszió miatt is van mert sokan dicsernek igazából úgyhogy nem lenne okom rá.

Régebben voltak olyanok mint nálad hogy dübömben csapkodtam mert nehézz volt kontrollálni magam de sose bántottam se magamat se mást. Nagyon zavart mert nem akartam idegbetegnek tűnni ezért elgindolkoztam hogy lehetne ezen javítani. Rájöttem hogy tudom kontrollálni magam tudatosan és ha pl az jut eszembe hogy odavágjak valamit akkor lerakom és számolok párat és racionálisan próbálok gondolkozni hogy csak ártok vele ha meg fogom tenni. Nehéz. De eltelik 10 másodperc és lehiggadok. Ma már sokkal könnyebben megy, bevált techninaként alkalmazom akkor is ha valaki felbosszant.