Sok hét után ma elmentem messzebbre sétálni,a házból sem mertem eddig kimenni. Végig féltem hogy elájulok,hogy nem kapok levegőt hogy össze esek meghalok. Ezek ilyenkor normális érzések?

De szedsz rá gyógyszert??? Jól vannak beállítva a gyógyszereid...???

Ezt nem ártott volna rögtön leírni a kérdés alá... Teljesen más a helyzet, mintha sok hétig mondjuk lábtöréssel feküdtél volna otthon...

Ezek a tünetek nem a két hét bezártság miatt vannak, hanem az alapbetegséged miatt.

Kérdező, itt válaszolok, mert elvből nem szoktam használni a privit. Megvannak rá az indokaim...

Menj el a pszichiáterhez, és beszéld meg vele, hogy nem elég a kognitív terápia. Vannak olyan gyógyszerek erre, amik jelentősen csökkentik ezeket a tüneteidet. Nem kell félni a gyógyszerszedéstől.

Nekem hálistennek nincsenek ilyen bajaim, de van a környezetemben olyan személy, akinek ennél sokkal komolyabb problémái vanank. És ha szedi a gyógyszerét, akkor sokkal jobban van.

Aki nem pánikbeteg, az lehet érez ilyet, de mondjuk azért, mert X m²-en élte az életét hetekig, aztán elszokott a szervezete, de ez elmúlik a minél több kimozdulással.

Próbálj ki alternatív gyógyászatot, annyi minden van ma már. Én jártam pszichológushoz / pszichiáterhez anno (15-20 éve), szedtem 2-3 féle gyógyszert, de igazából csak egy szintre állított be, amitől nem voltam tök szrul, de nem is éltem úgy igazán. Meg kell érteni a lelki hátterét is a dolgoknak, de ezt én nem a pszichológusnál találtam meg, mert beszélgettünk a végtelenségig, mellette meg hajigáltam magamba az Efectint, Zyprexat, olykor Xanaxot, de még a Zoloft is ismerősen cseng valamiért. Ezt a vonalat is lehet tolni, de nem fog megoldás lenni hosszútávon, mert fejben dől el a problémád.

Van erre egy vicces karikatúra amúgy, nézd meg:

https://www.youtube.com/watch?v=oqCuWbWcNkM

Tudod akkor jött nekem kicsit az abba hagyom érzés, amikor elmentem önszántamból egy bentlakásos csoportterápiára. Nem zárt osztály, nem a Napóleonok és Nagy Sándorok között voltam, hanem ugyanúgy komolyabb problémákkal rendelkező emberek között. És ültem, feküdtem ott, egyre jobban az járt a fejemben, hogy mit keresek itt? Kell ez nekem? Akarok még gyógyszert szedni? Számomra vadidegen emberek között lenni, akik ki tudja mikor és hogyan kattannak be? Még aznap hazamentem és elkezdtem a fejemben változtatni, abba hagyni dolgokat. Valahol te döntöd el. Van egy örök nagy igazság az életben, nem csak a mentális problémákkal küzdőket tekintve, hogy emberek azért nem változtatnak, mert még nem elég szr.

Itt hagyok egy kérdést, gondolkozz el rajta, nem is kell írni semmit.

Miért jó ez az állapot neked? Egy szó. Miért? Ez egy nagyon jó kérdés, amit önmagunknak fel lehet tenni olykor és megdöbbentő, hogy néha válaszolunk is rá. A tudatalatti az egy funky hely. ;)

Én sem szeretek privátozni. Nem tudok segíteni, valószínű kell egy szakember, aki ad egy kis támogatást. Re iki, pr.na nadi, családállítás, ezekre keress rá. Direkt írtam helyközzel az első kettőt, mert kötekszik az oldal, hogy így meg úgy. A pr.na-ban a pontot cseréld le egy á-ra majd. Próbáld ki a jógát, fegyelemre tanít, leszoktat a nyekeréről, mert ki kell tartani a pozíciókat, szabályosan. Ugyanígy a testedzés, ott is ha szabálytalanul csinálsz valamit nagy súllyal, akkor sérved is lehet, vagy más sérülés.

Nyitnék a helyedben a spiritualitás, ezotéria felé, de nem a nyugati new age ezo spiro elolvasunk egy könyvet hogy hogyan legyünk jobban, hanem a keleti irányába, ami a lélek bugyraival foglalkozik. Ok-okozatok. Küzdősport is jó lehet, úszás, stb.

A lényeg, hogy amiben vagy, az nem jó, ebből ki kell mozdulni, ez felemészt. Mindegy, hogy re iki, vagy a pr.na, vagy családállítás, megfogod találni a pr.na weboldalát, lesz ott olyan, hogy mesterek listája, azon belül is lesz avató, masszás, gyakorlati alkalmazó, stb. Mindenhol van már kezelő, vagy aki foglalkozik ezzel, fog fogadni és megnézitek mi a helyzet. Aztán ha nem, akkor családállítás, stb.