Ez önzőség lenne a részemről?

Anyám pszichotikus beteg, apám részben miatta kikészült tőle idegileg.

Szhar a kapcsolatom velük. Nagyon rosszakat mégsem tudok rájuk mondani. Apám képtelen pozitív lenni, érzelmileg nem áll mellettem, nem úgy kezel, mint egy felnőtt gyereket, az irracionális aggodalmait kivetíti rám, úgy áll hozzám mintha képtelen lennék elérni, amit akarok. Mélypontra kerültem az elmúlt időszakban mentális betegség miatt, de már aktívan teszek azért hogy helyrejöjjek, nagyon sokat segitett minden megértés, amit kaptam a terapeutámtól, meg a gyógyszerem is. Minden ellenére sztem jó úton haladok, a barátaim támogatnak és racionális keretek között tartanak, ha elkap a szorongás. Betegség és az emiatt elcseszett hónapok ellenére is munkahelykeresés terén átlagnál jobb lehetőségeim vannak és nincs nehéz dolgom.

Mindezen pozitívumok ellenére is apám folyamatosan aggódik és felemlegeti az általa rossznak tartott döntéseimet és képtelen pozitívan állni a jövőmhöz vagy akár hozzám úgy vettem észre. Néha kitör belőle random, hogy hibáztat, máskor jófej. Ezenkívül állandóan a munkahelyéről panaszkodik, az éegészségéről (amit évekig képes volt panaszolni, meg szenvedni miatta úgy hogy közöltem vele orvoshoz menjen vele, az hogy ezeket állandóan ecseteli nem segít rajta nem vagyok orvos)

Anyám szellemi ereje az utóbbi években romlott a betegsége miatt, olyan távolivá vált, nem tudok rá se számítani mert ránk utaltatja magát sokmindenben.

Azt lenne a kérdésem, hogy elfogadható-e, hogy 25 évesen képtelen vagyok az ő problémajukkal is foglalkozni és ő rájuk is gondolni, mikor még küzdök hogy független legyek, lediplomázzak, megvalósítsam magamat és kikerüljek a mentális mélypontomból?

Apám tegnap este már azt kezdte el szerinte kérni, ami inkább egy kiadott feladat volt, hogy diploma után akármi van a jogsit tegyem le, képes volt azt mondani, hogy ők fizetik majd és az volt az érve hogy miattuk kell, ha vele valami történne legyen akinek van jogsija, mert akkor nem tud senki itthon kocsival menni.....a bibi ezzel az, hogy 250km-re tanulok és ott lakok az év nagyrészében, tehát ha valami itthon lenne én se lennék itt, hogy engem vegyenek elő.

Már kikészülök tőlük.