Introvertált vagy szociális fóbiás?

Ez a dolog nálam nem új keletű, nem divatos, mindig is ilyen voltam.

Nem szeretek telefonálni, csakis nagyon közeli rokonokkal vagy barátokkal. Igen, vannak barátaim, akikkel eljárunk moziba vagy színházba vagy társasjáték estre, esetleg kirándulni, bulizni viszont utálok, a zajos, villódzó fényes helyeken nem bírom sokáig. A tömeget szintén nem. Nekem már az is tömeg, ha sokan vannak az utcán vagy a piacon, ilyenkor mindig pánikolok, és el akarok menekülni valahová. Az, hogy mások mit gondolnak, nem érdekel. Tehát nálam olyan nics, hogy túlgondolom vagy ezt vagy azt azért nem csinálok, mert mit gondolnak masok vagy majd kiröhögnek, mert az nem érdekel. Hozzáteszem, hogy emberekkel dolgozom, vendéglátásban, de olyankor olyan, mintha nem lennék önmagam, egyféle betanult mintát követek, mint egy szerep, amit felveszek reggel, és leveszek este. Úgy értem, hogy igen, beszélek a vendégekkel, felveszem a telefont stb. Viszont ha mondjuk a magánéletben kéne valamit idegenekkel beszélni, akárcsak megkérdezni egy idegen városban, hogy hol van a posta/vasútállomás, soha nem volt teszem, netről kikeresem. Írtam, hogy szeretek kirándulni, de sosem megyek el olyanra, ami csoportos és túravezető is van, mert kényelmetlenül érzem magam, ha sokan vannak körülöttem. Nem használok liftet, csak ha nagyon olyan a szituáció, hogy amit viszek, kézben nem tudnám felvinni. Többnyire nem utazom tömegközlekedéssel se, kerékpározom, ha mégis muszáj vagy vonattal, repülővel valahová, füldugót és fülvédőt (azt a nagyot, amit építkezéskor használnak) veszek fel, hogy ne halljam a nyüzsgést.

De az egészben a tömeg, a sok ember jelenléte a legrosszabb. Olyankor mindig azt érzem, el kell mennem most azonnal és minél előbb lehetőleg a másik irányba, ahol nincsenek ott. Szeretek sok időt tölteni csendben saját magammal vagy a kutyámmal. Egyedül sétálni az erdőben, otthon ülni és olvasni vagy képes vagyok lemondani egy születésnapi meghívást is, ha tudom, hogy nagyon sokan leszünk. Illetve az egyik rémálmom a meglepetésparti, ha nekem szervezik. Egy időben csináltuk ezt a baráti körömben, de többször említettem, légyszi, nekem ne. Rendesek voltak, nem tették.

Amikor tömegben vagyok, van olyan barátom, aki nem érti vagy inkább félre érti, és mindig azt mondja, nem kell féljek, mert biztonságos helyen vagyunk. De én nem érzem biztonságosnak. Szeretem a csendes, kihalt utcákat, ahol nincsenek emberek. A zajt és a hirtelen zajokat nehezen viselem, könnyen megijedek.

Hogyha otthon vagyok, és jönnek hozzánk idegenek, szerelő, gázórás, kéményseprő stb. mindig nagyon ideges leszek már előtte, hogy idegenek bejönnek a személyes környezetembe. Ugyanúgy, ha mondjuk orvoshoz kell menni, akkor minden bajom van, akkor is, ha csak receptért megyek, mire odaérek sokkal betegebbnek nézek ki, mint ami valójában vagyok.

30/N