S akkor mégis én nem vagyok normális?

Egybefolynak a napok. Nálam nincs az hogy megébredek reggel s elkezdek gondolkodni a napi teendőkön, csak úgy "ja megint egy értelmetlen nap, oké" Összevissza csinálok mindent. Délután reggelizek, délben mosok fogat, stb. ilyenek. Mindent összevissza csinálok semmi értelmét nem látom semminek. Aztán nagyon hamar eljön az este és feküdhetek is le hogy másnap egy újabb szánalmas napra ébredjek. Mindennel közömbös vagyok, semmi nem érdekel igazán mert tudom hogy az életemből az az napnak sincs semmi értelme ahogyan az összes többinek sem mert minden csak emlék marad s a jelentéktelen dolgokra úgy sem fogunk emlékezni szóval.. ja.