Önbizalomhiányból "gyógyultak", hogyan sikerült?

Hat pedig a neveltetésből fakad ez. Nyugodtan nézz szembe ezzel, ne tagadd le magad előtt, ne mentegesd őket. Sajnos az ilyen memtegetések meg ha túl jók, elnézők akarunk lenni, az megbetegít hosszú távon.

Olvasd el ezt a két könyvet: Mérgező szülők, meg A test lázadása. Nem az önbizalomnövelésről szólnak, de a segítségükkel őszintébb lehetsz önmagaddal és egészségesebb leszel.

Szerintem is az a megoldás, hogy szembenézel a múltaddal, megtalálod azokat a mintázatokat és helyzeteket, ami miatt önbizalomhiányos vagy.

Illetve érdemes apró lépésenként növelni az önbizalmad: először a boltokban, hogy nem pattansz arrébb, ha valaki odaáll melléd a boltban, hogy odaengedd. Sokáig kényelmetlennek éreztem, de basszus, én voltam ott előbb és én is megvárom, ha más megy oda előbb. Ugyanez a járdán, amikor sétálsz, a tömegközlekedésen, stb. Szépen ezekkel a mindennapi helyzetekkel tudod magad tréningezni, de arra vigyázz, hogy ne ess át: nem bunkónak kell lenni, csak tudatosítanod kell, hogy te is létezel, neked is jogod van dolgokhoz.

Nekem pl először akkor ugrott nagyot az önbizalmam (21 évesen), amikor külföldre költöztem. A következő nagy lépés az önbizalmamban az volt, amikor rendszeresen autót vezettem: ott nincs olyan, hogy valaki bizonytalan, különben felöklelik... (ekkor voltam kb 25 éves). Most 30 vagyok, nem mondom, hogy 100% az önbizalmam, de legalább már viszonylag jónak mondható.

Persze én is folyamatosan dolgozom magamon, rengeteg könyvet olvasok a témában és abban is, hogy hogyan érdemes kezelni bizonyos nehezebb szituációkat. Illetve ajánlanám neked még Eric Berne: Emberi játszmák és Sorskönyv című könyvét is. Egészen olvasmányos :) De az 1. válaszoló is tökéletesen jó választ írt, azok a könyvek is hiánypótlóak.

Plusz 1: nagyon érdemes megnézni, hogy kivel kezdesz párkapcsolatot. A gyerekkori mintáinkat ugyanis hozzuk magunkkal. Ha pl apukád alkoholista lett volna, akkor nagy valószínűséggel (és akár tudat alatt) alkoholista párt választanál magadnak. Hogy miért, miközben nem szereted a jelenséget? Azért, mert ez az ismerős. Ugyanez a helyzet az elnyomó figurákkal: hiszen ezt szoktad meg, és még ha rossz is volt, ösztönösen ezt választod ki. Olvass sokat pszichológiáról, tanulmányozd az embereket, a viselkedésüket. Nem mondom, hogy nem fogsz belefutni rossz dolgokba ezután, de legalább fel fogod tudni ismerni a helyzetet. Drukkolok neked nagyon :)