Mit lehet tenni a csenddel verés ellen?

Tégy úgy, mint akit marhára nem érdekel ez a csendes műsor. Hagyd pukkadozni, te pedig látványosan legyél boldog magadban vagy másokkal. Nem birja majd sokáig.

Nekem volt egy ilyen barátnőm. Csak ez az egy módszer működött. Nehéz, de nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani annak, aki bánt. Ezt senkitől nem érdemeljük meg!

Érdekes kifejezés ez a csenddel verés, eddig nem is találkoztam vele, de nagyon is értem, hogy mit ír le.

Szerintem az is érdekes, nekem legalább is, hogy nekem a másik oldalról van tapasztalatom, és úgy baráti, amennyire az élettársam-szerelmem egyben a barátom is jó esetben.

Három évig jártam egy haragkezelésében igencsak fejletlen felnőtt emberrel, aki a párkapcsolatunk elején 39 éves volt, egy év után költöztünk össze és két évet úgy éltünk együtt, hogy abból az utolsó évet párterápián töltöttük a problémáink miatt, amelyek áthidalhatatlannak tűntek a végére, pontosabban annyi sok munkát még magunkon és egymáson, hogy arra már egyikünknek sem volt ereje, így végül szakítottunk.

Még mielőtt összeköltöztünk volna már feltűnt, hogy milyen súlyos haragkezelési problémákkal küzd, amikor egyszer úgy felhúzta magát valamin, hogy hirtelen felindulásból majdnem meg is vert, ami annyira meglepett engem, hogy még rá is kérdeztem nála rögtön, hogy most meg fogsz ütni?

Lehet, hogy csak ennek az ártatlan és őszintén meglepett, kimondott kérdésnek köszönhetem, hogy nem ütött meg akkor tényleg, mert őt is meglepte ez a logikus kérdés, hiszen alapvetően ő jó ember, sosem bántana senkit, de akkor durván meglepett ereje fitogtatásával, fenyegetésével, mégis összeköltöztem vele végül.

Persze beszéltünk is erről utána sokat, és mondtam neki, hogy szerintem egy érzelmileg is felnőtt ember, pláne ha még művelt és intelligens is, el tudja nyugodtan mondani azt, ha valami bántja, szerinte ez lehetetlen volt, mert ha fölmegy a pumpa, akkor nincs visszaút.

Ez iszonyat ijesztő álláspont, és én nagyon szerettem volna, ha elmegy vmi haragkezelő terápiára, de hallani sem akart róla, pláne, ha minden bajának én vagyok az oka persze.

Jó sok éve volt már ez, de még mindig lefáradok ettől, hát még akkor élőben, miközben azon elmélkedtem, hogy vajon vele élek boldogan együtt, míg meg nem halunk, vagy inkább meneküljek.

Rengeteget veszekedtünk, vitatkozunk, és mind iszonyatosan leszívott energiailag.

Egyszer csak rájöttem, hogy ahogy egy tánchoz két ember kell, úgy egy veszekedéshez is, márpedig ha én soha többé nem szeretnék veszekedni, akkor én egyszerűen nem leszek benne a partnere, amit meg is mondtam neki, majd tényleg lezártam minden hangulati feszültséget a szám befogásával és a karbafont kezeimmel, mintegy sztrájkolva, hogy én nem veszek részt kiabálós kommunikációban. Ez, persze csak olaj volt a tűzre, tombolt és őrjöngött.

Akkor már jártunk párterápiára, ahol erről is panaszkodott, hogy én magára hagyom őt a bajával.

Igaz, jogos, viszont az is igaz, hogy ameddig partnere voltam a dühkitöréses veszekedéseiben, én a saját érzéseimmel voltam elsősorban elfoglalva és nem szerettem azt, hogy nekem kell lennem a megértő és bármit megbocsátó édesanyjának, apukájának, testvérének és személyes pszichológusának egy személyben, akinek a személyes igényei háttérbe szorulnak, mind önvédelmi céllal, nehogy úgy felhúzza magát, hogy mérgében nekem ront, mind egyáltalán élettársi-szerelmi kapcsolatban szeretnék lenni vele, nem másmilyenben.

Szóval akkor most a kérdező szerint én is csenddel vertem vajon...?

Mert én nem büntetésnek szántam, hanem azért, mert láttam a rossz irányt, hogy egy bizonyos ponttól már csak egymás gyilkolása marad, azt meg akár ki is hagyhatnánk, akkor már tényleg jobb a csönd.

Azaz szerintem ne sajnáld, ha nem kommunikál veled, sőt, örülj neki, hiszen tán ő is azért hallgat, hogy ne mondjon olyat, amivel túlzottan megbánthat téged. Nem lehet esetleg?

Tényleg foglalkozz ilyenkor a saját boldogsággal és örülj neki, hogy nem akarja rád gyújtani a házad mondjuk.

Amúgy szerintem az is releváns kérdés még hozzád, kérdező, hogy ha ez előfordult már párszor, akkor utána tudtatok erről beszélni? Meg tudtátok beszélni korábban, hogy miért tűnt el és hogy te hogy érezted magad közben...?

Mert szerintem szinte mindig fontosabb a másik emberrel és nem róla beszélni mással, ugye... De persze tudni kell, hogy mikor alkalmas neki!

13, nagyon jókat írtál, és nyugi, te nem csenddel büntetést alkalmaztál -ami bántalmazás, a másik személy megsemmisítő semmibe vétele-, hanem ahogy rá is jöttél, jogos önvédelemként vetetted be a nem reagálást. A kettő teljesen más. Az egyik bántás, a másik védekezés.

Még annyi, tapasztalatok alapján azt mondják, csak akkor érdemes bárkivel párterápiába menni, ha már van mögöttetek boldogan eltöltött legalább 3 év. Mert az azt jelenti, hogy csak valami "elromlott", de javítható, szétszaladt a figyelem, a törődés. Ha ez nincs meg, mindig is furcsának tűnt a kapcsolat, akkor nem érdemes több időt ölni bele. Meg pénzt a közös terápiába.