Ezek öngyilkos gondolatok, vagy sem?

Ja, sokat voltam ugyanebben, baromi nehéz kivergődni belőle.

Az mindenképp jó, hogy problémaként írsz erről az egészről, és átlátod, hogy nem oké így. A szuicid gondolatok normálisak egyébként (már ahhoz képest, hogy SSRI-t szedsz 1 hónapja), arra vigyázz, hogy ne menjen át az egész egy megnyugtató fantáziálgatásba. Én elég sokáig játszottam ezt, és könnyű belecsúszni abba, hogy annyit merengsz a halálodról, hogy egyfajta kapaszkodóvá válik ez a gondolat, és ha beüt valami szar, ami tetézi az eleve rossz állapotod, akkor nagyobb eséllyel fogsz a kötélhez nyúlni.

Ha 1 hónap után még kicsit hektikus a gyógyszer hatása, az normális. Ha 2 hónap után sem kerekednek felül a "jobban levős" napok, akkor gyógyszert kell váltani. Ha van pénzed terápiára (vagy ismersz normális tb-alapú terapeutát), akkor az sokat segít.

Kicsit közhelyes, de az sokat dob az ember állapotán, ha megpróbál erőt meríteni azokból a napokból, amikor jobban volt, azt csinálni, amit aznap csinált. És azokat az időszakokat, amikor tisztább a fejed, felhasználni arra, hogy gondolkodj a levert, agonizáló napokon, tételesen foglalkozz a problémáiddal, akár listaszerűen. A gyógyszer sokat segít, viszont neked is hozzá kell tenned sokat, hogy ne érezd magad ramatyul.

(Én 25 éves vagyok, és 1 hete kezdtem el SSRI-t szedni.)

Te amgad is a gyógyulást akarod, szóval egyelőre nem vagy azon a szinten hogy emgtedd, és ez egy jó jel, mert így van remény és ami fő célod hogy meggyógyulj.

Mesélj magadról picit, mielőtt jött a depresszió mi tett boldoggá pl?