Nincs saját/"eredeti" személyiségem. mi lehet ez?

22 éves vagyok.

Azt veszem észre magamon,hogy nincs személyiségem.Kevés barátom van,de akik vannak azok társaságában mindnél más a személyiségem. úgymond egyessével hozzájuk alakítottam azt a személyiségem amit a jelenlétükben "felveszek".

Emiatt mikor új emberrel találkozok,nagyon nehezen tudok kommunikálni vele,szorongok,nemtalálok beszédtémát,csendes vagyok stb. ezért is van kevés barátom,mert sokan türelmetlenek,mert még nem ismertem ki azt az új személyt ahhoz,hogy kialakítsam azt a személyiségemet ami őhozzá "illik".

Iskolában is igy visszaemlékezve felsőben 5-6-dikban zárkózott,csendes voltam, csak megfigyeltem osztálytársaimat,hogy ki,hogyan viselkedik,kinek milyen a személyisége és,hogy én milyen személyiséggel tudnék megfelelően részt venni az osztály életében.

7-8-dik osztályban már kifigyeltem osztálytársaimat, megvolt a hozzájuk kialakított személyiségem és lassacskán elkezdtem részt venni az osztály életében.

És itt mondhatnánk,hogy ez a gyerekeknél "normális" jelenség,hogy alakítják a végleges személyiségüket,nade középiskolában megint újra kezdődött az egész, új osztály ezért megintcsak új személyiséget "építettem".

Tanárszakos hallgató vagyok, tanultam fejlődéspszichológiát,így azt látom,hogy ez nem normális,mármint a személyiség kialakítása normális,de az nem,hogy minden emberhez,minden csoporthoz új személyiséget "készítek".

csak azt nemtudom,hogy ez mi lehet.

miért van az,hogy minden emberhez új személyiséget kell alkossak ahhoz,hogy tudjak vele akár normálisan beszélni,mert enélkül szorongok,üresek vagyok belül,lefagyok,gondolataim "üresek".