Miért játssza édesanyám mindig az áldozatot? és én azért lettem ilyen maximalista és önbizalomhiányos?

Gyerekkorom óta ilyen.Ha kérdeztem segíteni kell,jaj hagyjam csak, aztán mondja,hogy neki senki sem segít.

Dolgozok,és az itthoni teendőket is mind meg csinálom,finom vacsorát főzök,sosem köszönte meg.Az első amit megjegyez,hogy valamit nem jól csináltam.Nem jól mostam fel,vagy a ruhákat nem jól raktam ki száradni.

És gyerekkorom óta ez van ,hogy mindenb beleköt.

Tervbe van már az elkoltozes,mielőtt valaki írná,de annyira megviselt ez az idők alatt hogy konkrétan már semmit nem tudok úgy csinálni hogy csak csinálom

Ahogy haza érek egyből neki állok takarítani nagy kabátban és cipőben yahogy ő csinálja.

Annyi,hogy én nem morgok közben ha valaki nem segít.

Van egy kisebb munka,amit heti szinten csinálunk de lebetegedtem és megsertődött,hogy nem tudok menni.

2 órás munka az egész.

Mondom megcsinálom itthon amit kell,jaj de hogy ő majd megcsinálja.

Állandóan ez az aldozatszerep és kikeszit.

Mindig úgy érzem,hogy velem van a baj ilyenkor.

Mintha hibás lennék.

Ezt hogy lehet megszakítani?valóban miatta lettem ilyen?