Mi bajom van orszàgúton való vezetés közben?

4 éve vezetek, imádok vezetni, nagy városban lakok, de a városon belül minden út egy kikapcsolódás számomra. Amint kimegyek a városból és meglátom magam előtt azt a hosszú utat befeszülök, elkezd idegesíteni a zene vagy ha beszélnek hozzám, olyan mintha nem is látnék rendesen, de voltam szemészeten és nincs gond a szememmel, azt mondták, hogy amilyen távolságokról beszélek, hogy már összemosódik előttem a táj az normális. Ha jön egy kanyar vagy körforgó vagy egy település az kizökkent olyankor mindig megnyugszom, aztán ha meglátok magam előtt egy következő hosszú útszakaszt megint van bennem egy ilyen nyomás. A kezdetektől így van, amikor meglett a jogsim mentünk a családdal egy hosszabb útra és nagyon izgatott voltam, hogy én vezethetek, de pánikrohamot kaptam az autópályán, amire semmi okom nem volt. Megálltam a legközelebbi pihenőnél, átadtam az autót és soha többet nem mentem pályára, országúton enyhébb ez az érzés, talán az évek során valamennyit enyhült is, de nem múlik el. Tényleg a végeláthatatlan hosszú egyenes úttal tudom összefüggésbe hozni, amit pont élvezni kellene. Kacskaringós úton, erdőben, városban, mellékutakon, amik gyakorlatban veszélyesebbek teljesen nyugodt és magabiztos vagyok, ott élvezem a vezetést. A sebességet se érzem gyorsnak, nem hiszem, hogy az a gond, mert akár 90nel, akár 60nal megyek bennem van ez az érzés, akkor is ha vannak körülöttem, akkor is ha egy lélek sincs az úton. Egyszerűen bepánikolok a hosszú, egyenes útszakaszon. Leginkább saját tapasztalatokra lennék kíváncsi, hogy tapasztalt-e már valaki ilyet és, hogy oldódott meg? Rossz élmény sincs amivel összefüggésbe tudnám hozni.