Mit lehet kezdeni az extrém magánnyal amit az elmúlt 10 évben nem sikerült megoldanom?

30 éves vagyok

És kisebb kihagyásokkal, gyakorlatilag meg vagyok bénítva e miatt az érzés, miatt

Már nagyon sok mindent kipróbáltam, sok mozgás, táplálkozásbeli változtatások, pozitív gondolkodás, pszichológushoz járás, nyitottnak lenni másokra stb..

Egy ideig mind ez szép és jó, de a mélypont egyre erősebben tér vissza, és már-már nem birom elviselni ezt az érzés, olyan rossz

Ezt az egészet igazából az indukálta, amikor a kinézetemben olyan változások léptek be ami a 13-14 éves kor körüli hormonváltozások miatt történtek, hogy teljesen reményvesztett lettem és bezárkódtam

Majd erre rá, 25 évesen meg elkezdett őszülni a hajam, az tette fel az íre a pontot és úgy gondoltam, ok akkor mostantól annyi lesz az életem, hogy leülök a szobámba és nem csinálok semmit, mert kb innentől nincs sok értelme

Mit lehet ilyenkor csinálni, hogyan szűnjön meg az, hogy így látom a világot, és újra úgy lássam mint mondjuk 10 éves koromban?

30F