Borderline-ok,rejtett narcisztikusok ti mit dolgoztok?

100% hogy az vagyok!Tudom hogy mostanában nagy divatt lett hogy mentális zavarral diagnosztizálja magát mindenki akinek valami gondja van az életben,de nálam sajnos komoly a dolog.20 évesen visszagondolok a gyerekkoromra és úgy tudnám jellemezni hogy "mint a pokol".Nem emlékszek szép pillanatra,csak arra hogy apám meg anyám minden egyes nap veszekszik,ordibal.Bevillannak a képek ahogy az alkoholista apám elől elbújok az ágy alá,de ő persze kirángat,rám lép az acélbetétes bakancsával és a földhöz szorít hogy kiélhesse magát és megmutassa hogy ő mekkora ember.Apám részéről ezt kaptam.Anyám pedig folyamatosan a bűntudatot éreztette velem.Állandó éjszakás volt,nem nagyon foglalkozott se velem se a tesómmal.Este elment,reggel hazajott és átaludta a napot általában.Ha fel mertük kelteni megkérdezni hogy mit lehet enni akkor idegesen felelte:amit találtok.Akár hol voltunk anyám az ölébe vett vagy hasonló,ami számomra robbant kínos volt ,mivel soha nem csinált ilyet maskor,csak vendégek vagy rokonok társaságban.Folyamatosan megalázott mindenhol.És a mai napig azzal jön hogy ő feláldozta értem és a tesomert az életét.Soha nem érdekelte se apámat se anyámat hogy mi van velünk suliban ,barátokkal stb ,soha nem kérdezték meg hogy mi van velünk.Apám mindennapos fogcsikorgatasa és az ordibálások,csapkodasok,stb sorolhatnám.Ebben az egészben a legrosszabb hogy közben mind a ketten játszottak magukat a kulvilagnak ,hogy mi milyen fontosak vagyunk nekik és a mai napig azthiszik mindkettőjük ről hogy milyen jó emberek.Mondjuk anyámat bármilyen fura is de megértem.

Amikor rájöttem hogy ki is vagyok,azt képzeltem hogy majd én leszek az aki kigyógyul belőle,és segíthet majd a többi npd-snek is.Elkezdtem utána nézni a vallàsoknak,és megfogott a buddhizmus.Gondoltam itt a kulcs ,meg kell vàltoztatnom a gondolkodásmódomat és ki fogok gyógyulni ebből a mentalis rendellenessegbol.3 közeli ismerősomnek elmondtam magamról mindent ,bocsánatot kértem és anélkül hogy ők maguk felismerték volna ,elmondtam én magam hogy rengeteget manipulálták őket ,rengeteget hazudtam,megkértem őket arra is hogy ne sajnaljanak ,mert azt kifejrzetten élvezem ,és elmondtam nekik hogy rejtett/sérülékeny nárcisztikus vagyok.Azt gondoltam ez lehet a kulcs ,az őszinteség ,és hogy tiszta lappal indítsák újra az életemet,innentől csak őszintén ,és felredobom az egom.De ez nem úgy történt .Az ismerőseinknel akiknek elmondtam előjött belőlem az a fájdalommal és serelmekkel teli traumatizalt kisgyerek ,aki bennem él.Le voltam dermedve a beszédeknél ,dadogva és sírva nagy nehezen sikerült elmondanom nekik hogy valójában ez vagyok ,és nem az a "menő gyerek "akit nagy nehezen játszottam a világnak.Na de ezután jött a baj ,nem úgy sikerültek a dolgok ahogy elterveztem ,ugyanis amint hazaertem az egom újra átvette az irányítást és megszállottan azon gondolkoztam mit találjak ki hogy megvezessem őket újra hogy ez nem igaz,ugyanis hihetetlenül nagy szégyenérzet fogott el amiatt,hogy ők látták ezt a sérült gyermeket.Olyanon gondolkoztam hogy behazudom nekik hogy voltam pszichológusnal aki azt mondta hogy nincs semmi bajom,majd én ezt megmondom nekik és minden elfelejtve .Aztán a gyógyuláshoz szempontjából végül tenyleg szakemberhez fordultam ,és elmondtam neki a dolgokat magamról ,de nem volt tisztában a nárcisztikus rejtett formájával és szocfobnak diagnosztizált.Csunan hangzik de bárcsak az lehetnek .Nap mint nap fantazialok sikerről,hatalomrol és irigykedek másokra akaratom ellenere.Kuzdok magammal de sajnos nem javulnak a dolgok és ahogy olvastam több hirlapon is ahogy öregszik az npd s úgy a nárcisztikus hajlamai is erősödnek.Emiatt gondolom főként hogy véget kéne vetnek az életemnek ,ki tudja 10/20/30/40 év múlva kivé válnék és hova vinne a "gonosz"egom.