Ha valaki öngyilkosságot kisérel meg, de nem sikerül neki, utána hogy fogadják a környezetében élők, munkatársak, a főnöke, stb?

A sikertelen öngyilkosságok sokszor azért sikertelenek, mert az elkövető pont nem is akar igazán meghalni, csak az esetet követően akarja magának a sajnálatot, odafigyelést, a középpontban ragyogást.

Ha azt vesszük, ez is egy következmény. Csak éppen nem sokáig, és ez a törődés a környezetnek inkább nehéz teher.

Nem részletezném, miért tettem. Nem is voltak se előtte, se utána ilyen gondolataim, de azon az éjjelen megpróbálkoztam vele. Nem kellett külső segítség, rizikós volt, hogy elájulok vagy bekómálok, de megmentettem magamat.

Anyukámat és a testvéreimet felhívtam reggel. Ők azóta nyugodtabbak és türelmesebbek velem, kerestek nekem pszichológust. Eddig erőszakosan tolták a véleményüket, most kedves hangnemben, támogatva engem segítenek egy hatalmas küzdelemben.

Inkább mérget és gyűlöletet vált ki az emberekből. A neki vadidegenek idegesek lesznek, mondván "csak feltűnési viszketegsége van, nincs semmi baja" miközben idegesek arra a dologra is, hogy másoknak ezzel kárt okozhatsz (vonat elé ugrás pl.) vagy feleslegesen terheled az embereket (a semmiért ölted meg magad és emiatt valakinek össze kell szedni a holttested, meg dolgoznia kell vele) Emellett azért is lesznek mérgesek, mert aki mérges az keménylegény, és ezzel egyúttal megmutatja a környezetének, hogy Ő felsőbbrendű. Másodlagosan pedig azzal hogy valaki keménylegényt játszik, könnyebben tudja tagadni és kizárni magából ezeket a tragikus eseményeket.

A családja csak szimplán mérges lesz rá, mert sugárzik az életképtelenség az érintett személyről, ami negatív arcot vet a családról. Meg ezzel tagadja, hogy neki bármi köze lenne az öngyilkosunk kilátástalanságához.