Mi lehet a problémám? Rettenetesen érzem magam.

17 éves lány vagyok. Anyáék 2 éve (pont amikor a középiskolát kezdtem) lassan válófélben vannak, anyával nem valami jó a kapcsolatom, mégis vele élek. 1 éve járok pszihológushoz, azért kényszerültem erre mert úgy 3 hónapig beképzeltem magamnak hogy mindig fel vagyok fázva és az iskolában 10 percenként kellett (volna) mennem pisilni... De persze mindenki csak kinevetett, meg nem hittek nekem. Borzasztó volt, azóta is szorongok emiatt. Aztán pár hónap múlva kiderült hogy súlyos koncentrációhiányban szenvedek, ami megmagyarázta hogy miért nem jók a tanulmányi eredményeim... Ezek után minden reggel gyomorideggel vagyok csak képes belépni az iskola ajtaján... Akkoriban még a közösséggel is voltak problémáim, elég nehezen illeszkedek be akárhova, de ez már többé-kevésbé megoldódott. Pánikbetegség jelei is mutatkoztak nálam nemrégiben, írtak is fel gyógyszert ellene, bár nem használt sokat. A suliban most bevezették a tesiórai úszást, amitől a falra mászok. Egyszerűen rettegek attól hogy levetkőzzek fürdőruhára előttük. Ahogy belegondolok sírás fog el. Tudom, hogy mindenki rajtam nevetne... Csak azért mert nem vagyok olyan mint ők. (fekete ruhák, bakancs, szerintem kifejezetten ronda és közel sem tömeglány kategória) Mindig úgy gondolom hogy valaki nevet akkor én vagyok a tárgya. Anya szerint testképzavarom van. Pedig állítólag semmi baj az alakommal. (178/63) Van barátom is, előtte simán levetkőzök, balatonon is voltunk együtt. De a tanár nem érti meg hogy előttüknem lennék képes... Iszonyatosan félek ahogy csak belegondolok. :'( Szóval ezt hogy lehetne megoldani? Elég összetett eset vagyok... Pszihológustól lehet erre igazolást kérni? Nem bírnám ezt a megaláztatást...