Mi a franc történik velem? Miért nem vagyok jó semmire?

Én is sokszor éreztem ezt, de már szerencsére túl vagyok rajta.

Az emberek nagy része bunkó és kihasználja a másikat. Ez van.

Én nagyon függtem a legjobb barátnőmtől, folyamatosan sírtam miatta. Ő meg olyan bunkó módon kihasznált, nem is tudom hogy bírtam elviselni.

3 évembe telt túltenni magam ezen az egészen. Már nem függök senkitől, nem annyira tudok senkire számítani. Helyette van egy kutyám, és a kutyás társaságból barátaim. Bennük jobban meg lehet bízni.

Szóval sok sikert, tedd magad egy kicsit függetlenné. Tudom, hogy nehéz.

17/L

Először is nem kell bevenni minden sz@rt... frontin meg hasonlók. Én a helyedben keresnék egy pszichológust. Persze jobb lenne esetleg egy barát, vagy egy odafigyelő szülő, de ahogy olvaslak neked ilyen nincs.

Önbizalmad a sikerektől lesz. Sportolj, tanulj jól, legyenek hobbijaid, és ha van valami jó ötleted, valósítsd meg.

Nézd egy olyan világ, hogy az emberek sz@rnak egymásra. Ez van...

Nem vagyok vallásos meg semmmi, de tényleg igaz, hogy "segíts magadon, isten is megsegít"

Ha valaki segít magán, tesz azért, hogy a dolgok jobbak legyenek, akkor megjön az önbizalma. Ez nagyon jót tesz a kisugárzásnak, és a jó kisugárzás vonzza az embereket...

A gyógyszereket meg felejtsd el, az egy ördögi kör!

Inkább fuss egy kört, attól is lenyugszol és még jót is tesz.

A Frontint orvos írta fel neked? Vagy szerezted?

Nem hiszem, hogy értéktelen és megbízhatatlan lennél meg tehetetlen. Rossz kedved van, depis vagy, ezért mindent szürkének látsz. Nehogy már azért legyék kiakadva, hogy valami hülye válaszoló itt beszólt valamit Neked. Na és akkor mi van, ha 1 évben 2x nem érnek rá a barátaid? Tudom, hogy mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, de ilyenkor bele kell gondolni, hogy milyen rossz sorsok vannak és hálát kell adni az égnek, hogy egészséges vagy pl. Írd össze, hogy mit látsz jónak az életedben, de nagyon őszintén.

Pl:

- van fedél a fejem felett

- egészséges vagyok

- süt a nap

- nem vitt el a cunami

- vannak rokonaim akiket szeretek és akik szeretnek

- stb.

Amíg az agyad tele van ártalmas és negatív gondolatokkal, addig nem tudnak beférkőzni oda a pozitív dolgok és érzések.

Ilyen gyógyszereket nem lehet úgy szedni, hogy ad a nagymamád. Szigorúan csak orvos javasolhatja, írhatja fel. Menj el pszichológushoz és ne bogyókat szedj. Jól értettem, hogy alig várod, hogy megint xar kedved legyen? Nem rontsd el az életedet, szerintem kérj segítséget és ne a nagyi gyógyszereit szedd.

Az eddigi kommentekről mit gondolsz? Nem kéne megfogadni egy-két dolgot belőlük?

Együttérzek veled, én is nagyon függök a környezetemtől, közben meg szembesülök vele, hogy barátaim fontossági sorrendjében nem vagyok valami előkelő helyen.

De azt mindenképp fel kell ismerni, ha az ember olyanok után megy, akik már "túlléptek rajta". Pl. ha te még középsulis vagy és egyetemistákkal barátkozol, nem csodálkoznék, ha nekik már más az érdeklődési körük, és a problémáid nem tűnik nekik súlyosnak. Szóval azt hiszik ráér vele foglalkozni..

Az nagyon jó tanács, amit a kutyás válaszoló írt, hogy próbálj más körből új barátokat szerezni. És semmiképp ne hagyd el magad!

Ne szedj nyugtatót, pláne másét, mert függôséget okoz. Gyógyszer helyett inkább fuss egy kört a háztömb körül - mire hazaérsz, objektívebben látod majd önmagad is. Vagy alkoss valamit, amiben kiéled az érzéseid. Ilyenkor tök kreatív az ember.

Sajnos ebben a korban dúlnak a hormonok, az ember lányára sokszor rátör a mély világfájdalom, hogy minek is született... Türelem, ki fogod nôni. Biztos sokan szeretnek (nagymamád, gondolom, segíteni akart), még ha épp nem is értek rá ma figyelni a lelked rezdüléseire. Mutasd ki te is egyértelmûen feléjük és ne csak metakommunikálj.

És ne dolgozd ki más tételeit, neki kell megtanulnia, csak ártasz vele. Azon meg ne sértôdj meg, ha más sem ér rá megcsinálni, ami te vállaltál valaki helyet :)

Valamikor minden összejön, de kívánom, hogy ma jobb napod legyen!

"Úgy érzem, a barátaimnak csak teher vagyok, mert ha segítséget kérek valamiben, leráznak azzal, hogy nincs rá idejük. Jó, mind egyetemisták"

Szét kellene választanod, hogy mit ÉRZEL és mit TUDSZ. Annyi a tény, amit tudsz, hogy "leráznak", és azt érzed, hogy "csak teher vagy". Ugyanakkor ezek a barátok egyetemisták. Majd ha egyetemista leszel, megtudod, hogy tényleg vannak olyan hetek (vagy hónapok), amikor az ember nem ér rá, pont.

" Kiraktam a szöveget ide gyk-ra, és az az egyetlen válaszoló, aki vette a fáradtságot, azt írta, hogy nem csak nyelvtani hibák vannak benne, hanem az egész rossz. "

Lehet, hogy csakugyan rossz volt. De ez nem azt jelenti, hogy "értéktelen vagy", hanem azt jelenti, hogy 17 évesen nem beszélsz felsőfokon angolul. Ennyi a tény. Az, hogy "értéktelen vagy", nem következik a tényből, hanem a te hozzáköltésed.

"Most vettem be egy Frontint, hogy lenyugodjak, de nem megy."

Frontint meg más ilyesmiket beszedni nem hasznos.

"Mit tegyek? Semmire nem vagyok képes, megbízhatatlan sz@r vagyok..."

Eldöntötted előre, hogy magadat értéktelen szemétnek tartod. Hogy ez a nevelés következménye, vagy egyéb okból alakult ki, azt nem tudjuk.

Ettől kezdve ebből az előítéletből kiindulva értelmezel mindent, ami történik veled. Írsz egy angol szöveget, ami hibás. Ezt közlik veled. Erre te nem azt gondolod, hogy "hibás szöveget írtam", hanem azt, hogy "értéktelen vagyok". Ami ugye elég nagy különbség. Ez olyan, mintha koncepciós pert folytatnál magad ellen, ahol te vagy az ügyész, a vádlott és a bíró egyszerre, és az összes bizonyítékod önmagad ellen elfogadod, még ha indirekt is, viszont nem vagy kíváncsi semmire, ami nem támasztja alá a koncepciót.

Tehát az önbizalmaddal van baj, nem szereted magad, ezen kellene változtatni (gyakori probléma, kezelhető is), elmehetnél pszichológushoz is.