Éreztél már magatehetetlenséget?

Ismerős, igen. Az oka nálam talán az lehet, hogy gyerekkoromban a szüleim megígértek nagyon sokmindent, amitől lelkesedtem, aztán sose lett belőle semmi (nem "extra" vagy luxus dolgok, csak olyasmik, amiket egy gyerek maga nem tud elintézni felnőtt segítsége nélkül). Lassan megszoktam, hogy hiába szeretnék ezt vagy azt, úgyis reménytelen, úgyse lesz belőle semmi, kár is a gőzért.

Most sem érzem teljesen szabadnak magam ettől a dologtól, de valamennyit segített az, hogy kicsi, elérhető célokat tűztem magam elé, amiket ha megcsináltam, az adott némi motivációt. Talán lépésenként sikerül újra önmagammá válni...

jajj, velem is volt ilyen és rosszul esett, mikor megigértek valamit a szüleim, s nem tették meg. utálom ha igérgetnek. s hasonló helyzetben vagyok:)

de szerintem bármire képes vagy, nem vagy te megkötözve, ez csak tévhit, bemeséled magadnak, hogy nem vagy képes, pedig képes vagy. sok módja van annak, hogy magabiztosabb legyél a céljaidra nézve, olvasok egy könyvet ezzel kapcsolatba.:)

Nekem a mindennapi életem ilyen. Megszokássá vált, hogy sosem tudom elengedni magam. Illetve akkor jön elő az érzés, amikor pont, hogy szabadnak kéne lennem, csak élvezni a pillanatot, elengedni magam.... és nem megy. Mert szégyenérzetem van.

18 éves vagyok, és egyedül nem merek bemenni a boltba teszemazt' kiflit vagy bármit venni...Még mindig anyukám kísérget, mert szabályosan félek egyedül emberek közé mennem.

Ősztől már terápiára is járnom kell, remélem segít valamit...

Ismerős, én is ezt érzem gyakran,Ez attól lehet hogy nagy célokat akarsz elérni,de még a kicsiket sem kezdted el!Jól mondták az előttem írók,kis célokkal kell elkezdeni!

Az utolsó komment-hez: Hasonló cipőben járok,nem szeretek,sőt utálok egyedül elmenni vásárolni,de én ezt ugy szoktam megoldani,hogy barátnőmmel megyek el,vagy nővéremmel. Nehéz ezt legyőzni,de néha már sikerül, pl.: én ugy kezdtem ezt legyőzni,hogy egyedül elmentem venni könyvet,újságot,tejet stb...nem több dolgot.Mondjuk pl Tescoba egyedül mai napig nem megyek és nem tudom mikor fogok?:D:D Anyukámmal szoktam elmenni bevásárolni kaját. Mondjuk én még csak 18/L vagyok. De fel a fejjel,ne add fel!& 1 szakember rengeteget tud segíteni!

Igen, most is, és már jó ideje. Úgy érzem, mintha folyton falak vennének körül, amelyeket már képtelen vagyok átmászni vagy áttörni.

Pl. depressziónak hívják a bajt. Nekem a gyász "mellékhatása". Elvesztettem a családomat.